Tényleg nekem kéne visszalépnem? A nővérem és a férjem szerint is le kéne mondanom a programot.

Lesz egy koncert hamarosan, és felvetettem a férjemnek, hogy elmehetnénk rá. Lelkesen mondta, hogy menjünk, persze. Másnap (ma) megkérdezte, hogy gond lenne-e, ha a volt lakótársát (a lakótárs azóta egyedül él megint, mióta a összeköltöztünk a férjemmel) elhozná, és együtt mennénk? Nem volt még ez sem gond, mondtam, hogy jó, de ma délután felhívta a férfi a férjemet, hogy mi lenne, ha inkább ketten mennének, és kanbuli lenne?

Én nem is értem ezt, nem tetszett az ötlet. A férjem szerint ne lássak bele semmit, mert a barátja azóta egyedül van megint,hogy ő eljött, nincs kihez szólnia a lakásban... De ez már nem az első eset, hogy a srác megpróbál az életünkbe furakodni... Többször hívta már fel a férjemet, hogy menjen át, sörözzenek vagy bármi, és ha már volt előre lefixált program vagy csak ketten szerettünk volna lenni, akkor már szó szerint duzzogott, és eltűnt 1-2 napra, nem lehetett elérni a srácot.

A nővérem szerint le kéne mondanom a programot szívjóságból, és menjenek a fiúk. Mikor mondtam, hogy nem szeretném, mert szeretem azt az együttest, és örültem, mikor láttam az eseményt, ráadásul még az én ötletem is volt az egész... Erre én mondjak róla le. Most a férjem és a nővérem is haragszik rám emiatt. Én vagyok a rossz, le kéne mondani róla? 26/N