Lelki serelmem van?

16F.

Eletemrol szeretnek irni, mert kivancsi vagyok masok velemenyere.

Kezdjuk az elejen. Kiskoromba rengeteget voltam a haverjaimmal, reggeltol keso estig. Ilyenkor voltam olyan 5-6 eves. Boldog, mosolygos fiu voltam, csak eltem tenyleged tudattal. Tudtam, hogy mi tortenik korulottem. Rettentoen magas intelligenciam volt(erre meg visszaterek), bar volt ra pelda, hogy loptam (ekkor meg csak csokikat.) Edes apam kulfoldon dolgozott, az anyámat meg nem foglalkoztatta mivan velem. Jott az iskola... Nem tanultak velem, emiatt gyengebb lett a tanulasi keszsegem. Vertem az osztalytarsaim. Nem tanitottak meg semmire a szuleim, hogy nem szabad. Ez igy ment ahogy leirtam egészen 10 eves koromig. Ugye megtanultam olvasni. Anyum internetezett egesznap. Pasikkal chatelgetett, hogy milyen jo lenne dugni egyet (egyszerre tobbel). Webkamerat vett,mikrofont, draga fenykepezot amivel kuldhet magarol kepeket(igen, intimet).abbol a penzbol, amit apam hazakuldott, hogy meglegyrnek az anyagiak. Ezt mind felrudtam fogni. Tobbszor is megcsalta apam a szemem elott es fenyegetett, hogy ne mondjam el. Ez igy ment egeszen 10 eves koromig. A boldog mosolygos fiubol depresszios, agressziv, stresszes gyerek lett. Apam elkuldte anyamat. Megvaltozott a hulye kis gyerek, es felkellet nonie az elethez. Brutalisan megkomolyodtam, ugy gondoltam nem ernrk fel a kortarsaim az en intelligenciamhoz, ezert nem foglalkoztam veluk, es minden barátomat leszartam. Evekig nem mosolyogtam, nem nevettem, egyedul voltam. Elottem allt a valas, a szulok csataja. Ilyenkor a gyereket viseli meg a legjobban. Apám mellet dontottem, annak ellenere hogy alig lattam ot. pszichiatriara jart apam, en pszichológushoz. Gyogyszerezi magat a stressz miatt, mert anyam tönkretette lelkileg. Nem volt semmilyen hattet mögöttem soha. Magamat kellet nevelnem. Azota jokialassu, intelligens, komoly vagyok. Az emberek felneznek ram.

Apam ha hozzam szolt, akkor is csak bantott, hogy milyen idiota gyerek vagyok(a semmiert). Ami penzt kaptam, odaadtam neki, hogy ne dolgozzon annyit, es legyen velem. Visszahuzodo voltam, alomvilagban eltem. Ha barmit akartam tole, hogy focizzunk vagy akarmi, neki nem volt kedve. A serdulo koromat, magamba zarkozva toltottem, egyedul. Senkiben nem biztam. Hozzateszem, hogy semmi fajdalmat nem ereztem soha anyamfele, se edesapam fele. Eljutottam arra a pontra, hogy nem erdekel semmi.

Bantott mindenki, hozom vagtak, hogy azert vagyok ilyen mert nincsenek szuleid. Nem artottam senkinek, elkezdtem edzeni, a sportnak eltem. Hamar tiszteletet szereztem magamnak, ami novelte az onbizalmam, es kezdtem talpra allni. Idokozbe baratnom van, akinek hasonlo az elete. Masfeleve egyutt vagyunk. (kiskoromota ismerem)

Egyutt sikerult kimasznunk a deoressziobol, bar bennem nyomot hagyott.

Azota max aludni megyek haza, mindig vele vagyok. apammal probaltam beszelni, en leptem az ugyben, annak ellenere hogy van koztunk 24 ev. Momdta, hogy valtoztat stb. Nem sikerult neki. Bar engem nem erdekel. amiota baratnommel vagyok, ujra mosolygok, boldog vagyok. Ha nelkule kell lennem idegbeteg vagyok, olyan szinten, hogy 3x veresre vertem az oklom (ebbol 2x eltortem tobb butykom is), szimplan azert mert apam flegman szolt hozzam.De, mintmar mondtam, baratnom ota ez valtozott. Viszont neha meg elojon teljesen magatul a depresszió, a stressz, onbizalom hiany.

Diohejban ennyi.

Nalam okosabb emberek valaszat varom, hogy mit kene tennem. Amit tudni erdemes rolam a kerdeshez kapcsolodan:

-magas intelligencia, jo kinezet.

-10 evesen kiprobaltam a drogokat.

-utálok minden tudatmodosito szart.

-rendszeres sport

- Nem szeretek tarsasagban lenni

- Duhrohamokra hajlamos vagyok.