Miért kell egy felnőtt nőnek állandóan játszmáznia?
Eddig azt hittem hogy csak a fiatalabb lányok ilyenek, de mostanában egyre több kérdést olvasok amiből kiderül hogy a felnőtt, érett nők, anyák is! Elmondom mire gondolok :
Pl. összeveszik a párjával, és akkor nem az van hogy megbeszélik, vagy legalábbis közli vele a bajt, hanem "elmegyek durcizni egy-két napra hátha észreveszi"...
Anyós a pár közé ül, a nő nemhogy szólna, hanem odarakja a táskáját meg csúnyán néz...
Apa nem segít otthon a gyerekkel: erre anya nem főz ebédet vagy nem rámol el...
Pasi nem akar szakítani akkor csúnyán viselkedek hátha kiszeret belőlem, mert szólni nem merek mert zsarol hogy beteg lesz... Stb.
Szóval remélem értitek!? Csak én gondolkozom "túléretten"? Nem értem miért nem lehet megbeszélni felnőtt módjára a dolgokat? Persze megértem hogy vannak alanyok akiket ez nem hat meg de akkor meg az értelmes beszéd után intézkedni kell és nem várni a belegyezést! Csakis így lehet megtartani a szavunk hitelét. Vagy egyáltalán mire jó ez amit csinálnak? Én is nő vagyok de nem értem.
Hát mindenki más és minden nő és férfi is más, senki sem egyforma. Aki játszmázik, hisztizik, nem is tudja, hogy ezt teszi, számára az adott helyzetben ez a kézenfekvő megoldás.
Én előszőr próbálta megbeszélni, nem sikerült, majd próbáltam tettekkel hatni rá, ez se jött be, végül játszmáztam, vagyis ugyanazt a viselkedést mutattam, amit ő felém. Na, ez már nem volt szimpi neki. Azt mondta ő nem is olyan, meg ilyen... Egyébként az ilyen emberek, akikkel nem lehet beszélni, mert sajnos van ilyen, nem változnak, játsza ide vagy oda, hatástalan. Az én férjem is ilyen idétlen ember, és igen, amikor megbánt és egész nap normálisan nem tud hozzám szólni, viszonyulni, hát nem a szex az amire gondolni fogok este, ez biztos, vérig sért és még dugjunk?? Ehhez nincs gyomrom.
Az ilyen kapcsolatból, ahol már játszmázásra van szkség, szerintem szabadulni kell. Csak sajna van, aki nem tud olyan könnyen, mint ahogy én sem. Nics lehetőségem még fenntartani a gyerekem és magam, de amit sikerül előteremtenem az első lépéshez mindent, már itt se vagyok. Addig tűrök, mást nem tudok, de már szinte fel sem veszem a bunkózásokat, szinte keresztül megy rajtam. Bízok abban, hogy jobb lesz nem sokára és nem kell visszafognom magam, lehetek végre önmagam, nevelhetem úgy a kicsikémet, ahogyan szeretném, nem rettegek majd attól, mikor bánt meg engem és a kicsit....
Ez az én véleményem, vagyis, ha már nem vagy önmagad egy kapcsolatban, ha korlátok közé szorítkozol, ha mást kell mutatnod mint aki lehetnél, ott már baj van. Időben észre kell venni, nem olyan későn, mint ahogy én is, sajnos sokáig volt a rózsaszín köd előttem. Eg egyszer mindenkiről lehull a lepel...
Anyós a pár közé ül...
Köszönöm, hogy szóvá teszed, ez én lennék.
Tudod miért nem szóltam? Mert nem akartam elrontani anyukámék, párom, saját magam hétvégi ebédjét. Egyébként meg szerintem annyira nem volt nagy dolog, hogy emiatt összevesszünk, utána ezért nem szóltam neki. Egyébként szerintem ha bárhol látsz egy táskát a széken, színházban, moziban, padon, akkor az evidens, hogy ott valaki ül, valaki foglalja azt a helyet. Olyankor vagy alapból nem ülsz oda vagy megkérdezed, hogy foglalt-e. Szerintem simán tehette volna ezt anyósom anélkül, hogy nekem balhéznom kellett volna. De azért szívesen megnéznélek téged is, hogy a konfliktusaidban te mindig szólsz az ellenfélnek? Szerintem nem. Szerintem az emberek nagyon nagy része nem szól, hanem célozgat. Ilyenek vagyunk mi legfőképpen nők.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!