Van valami szép ballagási vers? 8. osztályos lány vagyok.

Lehet, hogy gyenge néha még a hangunk,

Lehet, hogy léptünk még bizonytalan,

De indulunk: a szépet, jót akarjuk

S érezzük, hogy hitünknek szárnya van!

Itt osztálytársam mondta a folytatást, amit nem tudok:)

Utolsó vsz.(én pedig folytattam):

Bár zord a harc, megéri a világ,

Ha az ember az marad, aki volt:

Nemes, küzdő, szabad lelkű diák.

Nekem ez volt a ballagási meghívómban,szerintem nagyon szép:

"Lehet, hogy gyenge még a hangunk,

Lehet, hogy léptünk bizonytalan,

De indulunk, a szépet, jót akarjuk,

S érezzük: hitünknek szárnya van."

/Juhász Gyula/

Egyébként még pár szerintem szép ballagási vers:

"Útjaink százfelé válnak,

de szívünk egy célért dobog,

nekivágunk a küzdelmes mának,

és épít karunk egy szebb holnapot."

/Arany János/

"Az élet már adott sokat,

Bódítót, furcsát és keservest,

De még valamit tartogat."

/Ady Endre/

Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk

Az éjtől reggel, a nappaltól este,

A színektől, ha szürke por belepte,

A csöndtől, mikor hang zavarta fel,

A hangtól, mikor csendbe halkul el,

Minden szótól, amit kimond a szánk,

Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,

Minden sebtől, mely fájt és égetett,

Minden képtől, mely belénk mélyedett,

Az álmainktól, mik nem teljesültek,

A lángjainktól, mik lassan kihűltek,

A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,

A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,

Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,

Elfut a perc, az örök Idő várja,

Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,

Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.

Hidegen hagy az elhagyott táj, -

Hogy eltemettük: róla nem tudunk.

És mégis mondom néktek:

Valamitől mi mindíg búcsuzunk.

"A szárny megnőtt, üresen áll a fészek,

Csak álom volt a szép diákvilág,

S mint a fecske alkonyati szélben,

Ma szárnyat bont egy sereg diák. "

/Ady Endre/

Az első válaszhoz: Lehet, hogy én értettem félre...de a két idézet nem ugyanabból a versből van.

Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba

Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,

Most gyertek szabad mellű örömök

S pusztuljatok bilincses iskolák.

De elcsitult a jókedv-förgeteg

S helyére ült a döbbent némaság:

Köröttünk már az Élet csörtetett.

Óh, ifjui, szent megjózanodás,

Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,

Emléketek ma is milyen csodás.

Hős harc az Élet és megélni szép,

Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók

Ifjú vitézlők lengeteg szivét.

Ha élet zengi be az iskolát,

Az élet is derűs iskola lesz.

S szent frigyüket így folytatják tovább.

Én iskolám, köszönöm most neked,

Hogy az eljött élet-csaták között

Volt mindig hozzám víg üzeneted.

Tápláltad tovább bennem az erőt,

Szeretni az embert és küzdeni

S hűn állni meg Isten s ember előtt.

Június van s nagyon magam vagyok

S kisértenek élt éltem árnyai

S az elbocsátó iskola-padok.

S én, vén diák, szívem fölemelem

S így üdvözlöm a mindig újakat:

Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.

Bár zord a harc, megéri a világ,

Ha az ember az marad, ami volt:

Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

Sajnos a ballagási meghívóra nem emlékszem milyen verset választottunk de ez volt a táblára írva ballagásunk napján (nem mi irtunk hanem a ballagtató osztály)

Álmodtam egy világot magamnak,

Itt állok a kapui előtt.

Adj erőt, hogy be tudjak lépni,

Van hitem a magas falak előtt.

Templom és iskola

Ti nem akartok semmi rosszat,

Isten a tanútok reá.

De nincsen, aki köztetek

E szent harcot ne állaná.

Ehhez Isten mindannyitoknak

Vitathatatlan jogot ád:

Ne hagyjátok a templomot,

A templomot s az iskolát!

Ti megbecsültök minden rendet,

Melyen a béke alapul.

De ne halljátok soha többé

Isten igéjét magyarul?!

S gyermeketek az iskolában

Ne hallja szülőjé szavát?!

Ne hagyjátok a templomot,

A templomot s az iskolát!

E templom s iskola között

Futkostam én is egykoron,

S hűtöttem a templom falán

Kigyulladt gyermek-homlokom.

Azóta hányszor éltem át ott

Lelkem zsenge tavasz-korát!

Ne hagyjátok a templomot,

A templomot s az iskolát!

A koldusnak, a páriának,

A jöttmentnek is van joga

Istenéhez apái módján

És nyelvén fohászkodnia.

Csak nektek ajánlgatják templomul

Az útszélét s az égbolt sátorát?

Ne hagyjátok a templomot,

A templomot s az iskolát!

Kicsi fehér templomotokba

Most minden erõk tömörülnek.

Kicsi fehér templom-padokba

A holtak is mellétek ülnek.

A nagyapáink, nagyanyáink,

Szemükbe biztatás vagy vád:

Ne hagyjátok a templomot,

A templomot s az iskolát!

Különösen a 3. szakasz

Prológus

Kedves Közönség, kis jóindulattal

És biztatással vedd, amit hozunk,

Kik lelkes hittel, ifjú akarattal

Művészetünk oltárán áldozunk.

Még fiatal e gárda, ó de nékünk

A fiatalság ritka, drága kincs,

Mely beragyogja minden küzködésünk

S a rögös útra rózsát áldva hint.

Lehet, hogy gyenge néha még a hangunk,

Lehet, hogy léptünk még bizonytalan,

De indulunk: a szépet, jót akarjuk

S érezzük, hogy hitünknek szárnya van!

S ha egy akad köztünk, ki a dicsőség

Fénylő egébe fölszáll, már elég;

Mi többiek majd, ó kedves Közönség,

Küzdünk tovább, míg szent tüzünk elég.

Mert érted játszunk és érted csatázunk,

Boldog magyarság, mely nem volt, de lesz,

Ha tetszik néked a mi áldozásunk,

Kedves Közönség, tapsolj és szeress!

ez az a vers, amit a Kedves 1. válaszoló írt :)

Már hosszú évek óta azt mondják nekem

Olyan vagyok, mint egy kisgyerek

Belátom, így igaz, én nem lettem komoly

Úgy mint más emberek

Bolondosnak tűnő, furcsa dolgaim

Rossz szemmel nézik oly sokan

De tudom, a szívük mélyén ők is szeretnék

És megtennék boldogan

Bár mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút

Új mesék nem várnak reánk

Van mégis csillagfényű álomvilág

De azt gyermekünk álmodja tovább

Változnak napjaink, mert minden változó

Nem marad ugyanaz senki sem

Lehet, hogy kivétel csak én vagyok talán

Mégis így jó nekem

Ez nagyon szép.

Ballagáson mindig ez a zene megy.