Koltoznél így a szuleidhez ideiglenesen?
Akkor van esélyünk hitelt fölvenni, ha kb. 3 évre a szuleimhez költözünk (ház felső emelete), és addig félre teszünk.
Férjemmel 35 fölött vagyunk, évtizedek óta albérletben éltünk. Most gyereket várunk, es szeretnénk sajátba menni. Ha albérletben maradunk, dupla annyi, míg az önrészt össze gyűjtjük. Ha költözünk, holnapig jelezni kell a tulajnak.
A szüleim hiper jofejek, de napok óta nem alszom, tok ideges vagyok. Utalok költözni, ráadásul nem vagyok nagyon szociális, felek, hogy en nem jól viselném.
De lehet, hogy három ev múlva meg vernem a fejem a falba, hogy ha kibírtam volna ezt az időt, mar költözhetnenk a sajátba.
Viszont a butoraink nem tudom, hova férnenek, a család nagy, tuti lenne átjárás nálunk időnként.
Eléggé nem jól vagyok. Mit döntenétek?
Ilyen hosszú időre nem mennék.
Viszont pl mi pont 3 hete jöttünk a szüleimhez tavaszig..
Fél évnél hosszabb időt már soknak tartok..
Nem azért, mert nem bírnánk egymást, hiszen "az én szüleim sem csak messziről jófejek"
De
Nagyon nem ugyanolyan ketten lakni, mint másokkal, más felnőttekkel.
Sok toleranciát, és kompromisszumot igényel a mindennapokmban.. Mas más életritmus..
Főleg, hogy laktunk már külön csak magunkban, nem mondom, hogy nehéz..
Egyelőre...de hosszabbtávon a saját életét kell elni az embernek.
F.ngom nincs, babával költözni miért rossz ómen, ő mar oda születne, de ez nem is foglalkoztat, mert nem értem.
Amúgy most 50 ezret tudunk havonta félretenni, ugy meg 100-120 korul tudnánk. Ez az erős érv.
Soha nem tehelném a szüleimet a saját vágyaim miatt.. Itt értem azt, hogy babaval költözni, oda szülni..
Az egy dolog, hogy átmenetileg úgy alakul, hogy hozzájuk megyünk, mint, de addig evidens, hogy a gyerek nem jön.
Majd utána a saját otthonba..
Fogalmad sincs emkkora bevételkiesés a baba, soha nem mentek el, max vissza albiba, mert így nem lesztek rákényszerítve a spórolásra olyan szinten.. ,hiszen a babának ez kell'
A nincsből nincs "kell", a spórolt pénzből van "kell"
Ne legyen így, ez csak az általános tapasztalatom...
Egyébkent éppen ezért írtam, hogy 3 évet nem mennék senkihez, hiszen az már nem igazán átmeneti..a gyerekvállalás miatt leginkább..
Utolsó, köszönöm a hozzászólást. Babaholmi rengeteg van a családban, hatan vagyunk testvereK, többeknek gyereke, a legtöbb dolgot megkapjuk, persze tisztában vagyunk vele, hogy igy is vásárolni kell.
A saját vagyaimmal azert nem terhelem a szüleimet, mert egy hónapja költöztek ki a hugomek ket gyerekkel, egy ev alatt találtak uj lakást. Első nekifutásra megkérdeztem anyámat, milyen érzés, hogy elmentek, hát maga alatt volt, hiányoznak a gyerekek.
Apám, mióta elköltöztem otthonrol (15 éve) erőlteti, hogy menjek haza. Szoval nekik nemhogy nem gond, ellenkezőleg.
Én meg végképp nem vagyok felelőtlen vásárló. Most is hó elején félre rakom a pénzt, és ahhoz semmi esetre nem nyúlunk.
Ettől függetlenül hajlok rá, hogy inkább örökre albérlet, mint hogy menjünk, de pont a bevétel csökkenés-kiadás növekedés (baba és albérleti díj emelkedese) miatt ezzel is gondban vagyunk. Anyameknak is természetesen fizetnénk a lakhatásért.
Még a soháról: nem tudom, van-e gyereked, de tényleg sose mondd, hogy soha. Én sem igy terveztem. De veluk megbeszéltük egyrészt, másrészt a másik serpenyőben az van, hogy talán soha nem lesz saját otthonunk, hanem folyton albérletről albérletre járhatunk, ami a gyerek miatt egyre nehezebb lesz, pláne a tulajok érzékelhető gyerekellenessége miatt.
Még csak nem is azert mennénk haza, mert az nekünk olyan szuper, inkább megalázó, hogy erre szorulunk, és az együttélés gondolatától görcsben a gyomrunk. Itt rossz és rosszabb kozott kell választani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!