Mit lehet csinálni ilyen szülőkkel?

Ha elköltöztél és önállóan tartod el magad, miért nem állsz a sarkadra? Nem kell jelenetet csinálni, egyszerűen csak távozáskor közlöd, hogy majd 2-3 hét múlva látogatsz haza, egy napra, mert a másik hétvégi napon programod van. Ha hiszti van (telefonban pl.), mondd el, hogy felnőtt, önálló nő vagy, ideje a saját életedet élned, de természetesen ezentúl is látogatod őket, csak ritkábban. A fizetésed és a lekötésed is csak rád tartozik, nem kell semmit bemutatnod, csak annyit mondani, hogy minden rendben van vele, beosztod a pénzed.

A srác miatt nem érdemes hadakozni, ha nem tetszik nekik, ne vidd haza, az viszont csak rád tartozik, kivel vagy kapcsolatban. Ha minden oké vele, legyetek együtt, majd ha esküvőre kerül a sor, ráérnek megtudni, hogy ő a párod. 25 évesen miért kéne minden párkapcsolatról beszámolni és a szülők áldását kérni? Az én szüleim két srácot ismertek összesen, az első komoly barátomat, akivel majdnem 4 évig voltunk együtt, meg a férjemet.

"Amilyen elvetemültek, képesek bejönni elém kocsival, megnézni, kivel vagyok"

Akkor látják, hoyg kivel vagy.

Beleszólni nem tudnak, szóba állni nem kell velük, egyszerüen átnézel rajtuk és kész.

A legértelmesebb, ha elkezded az önállóságoadat, és nem számolsz be a mindennapjaidról, nem adsz nekik a pénzedböl, meg mégy haza, csak ritkán és amikor erre idöd/kedved van, és azzal vagy, akivel akarsz.

Ha nekik nem tetszik, akkor nem kell találkoznuik veled és ennyi volt.

A hisztit meg ne vedd figyelembe, a telefont ne vedd fel, ne engedd be öket a lakásodba, idövel leállnak.

Megaltoztatod a telefonszámodat - akkor nem tud hívni.

Nem adod meg a cimedet - akkor nem tud utánad menni.

Ha meg állandóan a ház elött van, akkor kihívod a rendöröket, hogy valaki zaklat - akkor majd leszokik eröl.

De úgy látom, te nem akarsz tényleg független lenni, csak panaszkodni szeretnél. Ha valaki nem akarja, hogy állandóanrajta lógjanak a szülök, akkor egyszerüen rövidrezár minden kísérletet.