Mit gondoltok erről? Normális, hogy ezt érzem?

Van egy kövér nő ismerősöm (én is nő vagyok). Egyszer elmentem hozzájuk vendégségbe, és éppen vacsiztunk. Beszélgettünk az evési szokásokról, meg főzésről, és én mondtam, hogy én imádok enni, a legjobb jól bevacsizni. (Az ismerősöm 100 kilón felül van, és kb 170-176 cm magas, én 163 cm magas vagyok, 54 kg, szerencsés vagyok, akármennyit ehetek, max 1 kiló jön rám fel)

Erre tette a megjegyzést, hogy persze a gebéknek könnyű. Erre nem mondtam semmit, bár megbántott, úgy voltam vele, lenyelem. Folytattuk a beszélgetést, és a vacsit, megkérdezte, kérek e még egy szendvicset, mondom, igen, köszönöm. Leült, dumáltunk tovább, egyszer csak azt mondta, hogy egyek is, amilyen gizda vagyok rámfér (egyébként nem vagyok csontos, van mellem, vékony a derekam, de széles a csípőm, és van fenekem is).

Erre sem mondtam semmit a békesség kedvéért.

Ezek után még ott voltam náluk pár napig (egyik jó barátnőm rokona ez a nő, a barátnőm is kövér, ő is 100kilón felül mozog.) Ezek után a megjegyzések után, annyira kínosan éreztem magam, ha evésre került a szó, vagy leültünk ebédelni, alig ettem, nem akartam őket kínos helyzetbe hozni, és a mai napig is, ha ezzel a barátnőmmel vagyok, és panaszkodik, hogy túlsúlyos, borzasztóan kényelmetlenül érzem magam, hogy bármennyit ehetek, nem hízok, és vékony vagyok, ő meg rosszul érzi magát a bőrében. Ha dicséri az alakomat, mindig úgy érzem, degradálnom kell magam, hogy ne érezze rosszul magát, ilyenkor szóba hozom, hogy bizony nekem is van narancsbőröm, meg a széles csípőm miatt nagy a fenekem, stb.

Az lenne a kérdésem, hogy normális, hogy ezt érzem? Ti kerültetek már hasonló helyzetbe? Ha volt mellettetek kövér ember, ti is hasonlót éreztetek? Én próbáltam neki segíteni, hogy le tudja adni a kilókat, de amikor szóba hozok pl. egy fogyókúrás készítményt, nem reagál rá semmit, mondtam, hogy vegyen kondibérletet, arra sem mond semmit. Letöltöttem egy fogyós könyvet, ami ésszerű diétát ír le, amivel nem éhezik, azóta se olvasta el, ennek már több hónapja.

Az a baj, ha elkezdi magát becsmérelni, de ugyanakkor dicséri az én alakomat, nem tudom kezelni a helyzetet, csak úgy, ha elkezdem az alakomat "szapulni", hogy lássa én sem vagyok elégedett, nekem sem tökéletes az alakom. Tudom ez brutális baromság, de nem akarom megbántani, mert egy jó ember, és szeretem:( Ti hogyan kezelnétek/kezelitek ezt a helyzetet?

Bocsánat, hogy hosszú lett, és köszönöm annak aki elolvasta, és válaszol rá:)

21/L