Anyám sose hallgat meg, de nekem miért kell őt mindig meghallgatnom?

Ma már megint kisebb patáliát csapott, mert nem hallgattam meg, ki küldött neki szerelmes üzenetet a facebookon. Általában úgy teszek, mintha érdekelne, de eleresztem a fülem mellet az ilyesmit. Nem érdekel a szerelmi élete, de állandóan engem terhel vele.

Amikor külföldön voltam hónapokat, engem egyszer sem keresett, a húgom távol van, vele órákat cseveg mobilon.

Most itthon vagyok. Nem panaszkodhatok, mert azzal jön, hogy én állandóan panaszkodom. Pedig inkább minden problémámat inkább megtartok magamnak, mert ha elmondom, később visszavág vele és felhasználja ellenem.

Neki meg vannak slágertémái: a lakás (érdekel, de ne vigye túlzásba), más emberekről alkotott általában rosszindulatú véleménye (nem érdekel), az egészsége (érdekel, ha nem túl velős), a rokonok bajai...

Egyszerűen nem értem. Ez így nem fair, ő elmond nekem sok mindent, csak fújja, fújja, ha én beszélnék, félbeszakít, meg sem várja, hogy elmondjam és már ő beszél. Ha esetleg panaszkodom, hogy fáj a fogam, akkor rákontráz, hogy neki ez meg az sokkal jobban fáj... Áhh...