Miért érzem már most ezt?

A nagymamám végső stàdiumos vastagbél-rákkal van kórházban. Màr morfiumot kap kis adagokban. A napokban átkerült az akut osztályra. Meglàtogattam vasárnap, és olyan àllapotban láttam mint még soha, már nem beszélt, csak aludt. Nem eszik 2 hónapja már semmit, a kórlapjàn is felvan tüntetve a fogyasztàsa, és már kortyokba írják fel a vizet. Napi 5 korty volt eddig a maximum. Nem beszélve arról, amilyen furcsán veszi màr a levegőt. Mióta meglátogattam sírok folyamatosan. Azt érzem, hogy màr most gyászolom Őt. Nagyon megvisel. Az is, ahogy láttam szenvedni. Nem érzem normàlisnak magam, hogy ennyire kivagyok emiatt. Ő volt a màsodik anyukám, Ő nevelt fel. Normális, hogy ezt érzem? Ezt az elviselhetetlen fàjdalmat és űrt?