A nagymamám végső stàdiumos vastagbél-rákkal van kórházban. Màr morfiumot kap kis adagokban. A napokban átkerült az akut osztályra. Meglàtogattam vasárnap, és olyan àllapotban láttam mint még soha, már nem beszélt, csak aludt. Nem eszik 2 hónapja már semmit, a kórlapjàn is felvan tüntetve a fogyasztàsa, és már kortyokba írják fel a vizet. Napi 5 korty volt eddig a maximum. Nem beszélve arról, amilyen furcsán veszi màr a levegőt. Mióta meglátogattam sírok folyamatosan. Azt érzem, hogy màr most gyászolom Őt. Nagyon megvisel. Az is, ahogy láttam szenvedni. Nem érzem normàlisnak magam, hogy ennyire kivagyok emiatt. Ő volt a màsodik anyukám, Ő nevelt fel. Normális, hogy ezt érzem? Ezt az elviselhetetlen fàjdalmat és űrt?
Nem értelek. Ő nevelt fel és amikor már nem is nevezhető életnek az, amiben van, normális-e, hogy gyászolod és megvisel? Mi lenne normális, ha nem ez?
Részvétem, szörnyű lehet ez így.
2015. nov. 23. 23:33
Hasznos számodra ez a válasz?
2/12 A kérdező kommentje:
Igen, a "barataim" annyit fuztek hozza, hogy de meg meg sem halt. Hogy erezhetem ezt? Én mégis ezt érzem. Beleőrülök.
2015. nov. 23. 23:36
3/12 anonim válasza:
Sajnàlom. Anyukám egy hónapja távozott ,ugy mint a te nagymamád. Látogasd amíg csak bìrod, beszèlj hozzá. Hidd el halja ès kèrd a jò Istent, hogy ne szenvedjen sokáig. Kitartást kedves.
2015. nov. 23. 23:41
Hasznos számodra ez a válasz?
4/12 anonim válasza:
az hogy meghalt-e vagy sem egy technikai dolog, mivel lényegében már elvesztetted. Azért gyászolod, mert számodra ez egyértelmű.
2015. nov. 24. 01:05
Hasznos számodra ez a válasz?
5/12 TR75 válasza:
Csatlakozom az előttem szólóhoz.
A "gyászmunka" nem a hozzátartozó halála után kezdődik, hiába gondolják ezt sokan. Része az is, hogy az itt maradottak igyekeznek felkészülni a veszteségre. És persze, hogy megvisel, hiszen szereted és olyan állapotban látod őt, amilyent soha nem kívántál neki.
A morfin egyik mellékhatása a légzésdepresszió, ezért veszi furcsán a levegőt, meg hát az altató hatás.
Szerintem teljesen normálisan reagáltál.
Sok erőt kívánok.
2015. nov. 24. 03:24
Hasznos számodra ez a válasz?
6/12 anonim válasza:
Mert már egy ideje nem áll mögötted szülőként és egyre biztosabban látszik, hogy már nem is fog visszatérni ebbe a szerepbe.
Egy támasszal kevesebb maradt neked.
2015. nov. 24. 05:24
Hasznos számodra ez a válasz?
7/12 anonim válasza:
A barátaidra ne hallgass, elég egysíkúan gondolkodnak. Végső stádiumos nagymamád, tehát meg fog halni, plusz szenved. Teljesen normális, hogy ki vagy borulva és gyászolsz. Nagyon megviseli érzelmileg az embert, hogy ezen az úton végig kell kísérnie egy szerettét, a barátaid is így éreznének hasonló esetben, csak most nem tudják beleérezni magukat a helyzetedbe.
2015. nov. 24. 06:56
Hasznos számodra ez a válasz?
8/12 anonim válasza:
Természetes. De átkell nevelned magad. Jót tapasztalt, sokat segített( te tudod mennyit, hisz ő nevelt), sok bologságot adott. Lejárt ideje. Majd halálod után beszélsz még vele. Örülj neki, már nem kell szívnia életben.
Ha szeretnéd méllyebben megérteni okokat, írj.
2015. nov. 24. 15:00
Hasznos számodra ez a válasz?
9/12 A kérdező kommentje:
Koszonom mindenkinek a kedves, bíztató szavakat. Egyetemista vagyok, a tanulas lefoglal, de mikor este hazaerek, es gondolkodok, ramzudul minden. Nagyon nehezen elem meg, es nem tudom mikor lesz ez jobb. Minden este kerem a fentieket, hogy csak ne szenvedjen. Szenvedett mar O eleget elete soran. (Nem volt konnyu gyerekkora.) Ment mindenkinek a zöld kéz!
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: