Mit tehetnék, ha képtelen vagyok továbblépni? Segíts!

Néhány apróság jutott az eszembe.

1. "20 éves lány vagyok, még sosem volt barátom." - nem egyedi eset. Nekem meg olyan barátnőm volt egyszer, akinek az első barátja voltam, amikor ő 26 éves volt. Természetesen ő sem volt csúnya vagy buta, sőt. Ő most házas egyébként.

2. "5 és fél éve hunyt el az a fú... Azóta összetört szívvel kesergek..."

Ugye itt az a baj, hogy 5,5 éve te 14,5 éves voltál. Mostani önmagad alig hasonlít az akkorira, és ha ő most élne, alig hasonlítana arra, aki akkor volt. Ha ő most élne és találkoznál vele, 99%, hogy semmi mélyebb benyomást nem tenne rád. Éppen mivel meghalt, ezért a képe kimerevítődött, örökké vált benned, és egyre jobban idealizálod minden valós alap nélkül. Lehet, hogy az emlékképeid, amik róla vannak az agyadban, már alig hasonlítanak a valóságra.

3. "egy bizonyos szint után elzárkózom"

Rá kell jönnöd, hogy azért-e, mert gyanakszol (nem bízol mások indítékaiban), vagy az önbizalmaddal van probléma (félsz a visszautasítástól és ezért nem mersz megnyílni) stb.

Ennek a kérdésnek pedig vagy van, vagy nincs köze az előzőhöz.

4. "Szeretnék boldog lenni, de így nem fog menni." Biztos, hogy a boldogságodnak más emberek döntéseitől kell függnie? (Képzeld el, hogy megismerkedsz valakivel, és valahogyan megtudod, hogy az ő boldogsága tőled függ. Örülsz ennek vagy inkább egy kicsit feszélyez?)

Nagyon szivesen, azthiszem ezt mindenki nevében mondhatom.

Sok sikert, és fel a fejjel! Fő a pozitív gondolkodás. Mindig, Mindenhol.

Hajrá!

22F