Mit tehetnék, ha képtelen vagyok továbblépni? Segíts!
20 éves lány vagyok, még sosem volt barátom. Nem azért mert csúnya vagy buta volnék, egyáltalán nem...
5 és fél éve hunyt el az a fú, akibe azóta fülig szerelmes voltam, amióta csak az eszemet tudom.De sosem beszéltem Neki az érzéseimről, mert barátok voltunk, s úgy gondoltam lesz még rá alkalom a jövőben, hát tévedtem. Azóta összetört szívvel kesergek...Néha úgy érzem talán jó volna vki, akit szerethetnék, de képtelen vagyok szabadulni az érzéseimtől. Ha mégis úgy gondolnám, hogy közelebb engedek magamhoz vkit, sosem valósítom meg, pedig eddig már többször akadt volna alkalom kedves, intelligens, jóhumorú srác esetében esélyt adni. Természetesen nem szeretnék vénlány maradni, de egyszerűen nem megy nekem az, hogy közel engedjek bárkit is. Igen nyitott, beszédes lány vagyok, de egy bizonyos szint után elzárkózom. Szeretnék boldog lenni, de így nem fog menni.
válasza: válasza: válasza:A srácok tudnak/tudtak erről? Szerintem sokat segítene másképp állnánk hozzá a dologhoz.
Lehet hogy célszerű volna szakemberre bízni magadat, ő tudna segíteni.
Amiatt viszont ne izgulj hogy nem vagy olyan tapasztalt mint más lányok. Ez nem érdekli a fiúkat. Hidd el nekem. Sőtt sokszor nagyon zavaró amikor a lány tapsztaltabb mint a srác.(tudom, ebben a cipőben járok)
22F
válasza:Köszönöm az eddigi válaszokat. Az az igazság, hogy sajnos elmaradoztak az igazi (vagyis annak hitt) barátnők. Ők élték a maguk életüket, buliztak, barátokat szereztek, míg én nem voltam erre kész, így érthető módon egyszer csak magamra maradtam...Nagyon sokan szeretnek, de igazán senkit sem érzek magam mellett:(
Másrészről örülök, hogy vannak még fiúk, akik így gondolkoznak mint Te, ez némi reménnyel tölt el! És ezért köszönöm, hogy megírtad ezt nekem.
Amúgy igen, volt akivel megosztottam a múltban történteket, de csak további nyomulás lett az eredménye, mintha egy érintetlen tárgy volnék:( És ez nagyon lehangoló.
válasza:Szerintem arra gondolj, hogy Ő sem szeretné, hogy magányosan éld le az életed! Nagyon fiatalok voltatok még! Ne idealizáld a létre sem jött (és már sajnos megvalósíthatatlan) párkapcsolatot: az is lehet, hogy a szerelem nem volt kölcsönös, vagy nem működött volna, vagy mostanra már szakítottatok volna, és csak barátok maradtatok volna, tehát ha élne, akkor is simán lehet, hogy mostanra mással lennél... Nem akarlak bántani! Csak egy kis józan gondolkodásra rábírni! Az a baj, hogy egy ideált mindig könnyebb kergetni, mint a jelenben élni (lásd sosem látott börtönlakókkal levelező, magukat szerelmesnek valló nők...). Egy elhunytban, akit ráadásul párkapcsolatilag soha nem próbáltál ki, nem lehet csalódni - így ez is benne lehet, hogy ilyen nehezen engeded el. :(
Az, hogy 20 évesen tapasztalatlan vagy, ne gátoljon az ismerkedésben, normális fiú max. csodálkozik, de ettől nem fognak a szándékai megváltozni irányodban, és nem fogja negatívumként megélni. És aki a történetedet meghallva érdekes, nehezen megkapható prédaként, egzotikumként tekint Rád, az is felejtős!!!!!!!
Sok sikert!
Hypathia
válasza: válasza:Sajnos szomorú a történeted. Amivel Neked meg kell békélned, az a halál. Ez ugyanúgy része az életnek, mint a születés. A Te esetedben ez sajnos hamarabb jött el annál a fiúnál, mint amire bárki is gondolt volna. Sajnos ilyen dolgok is vannak az életben.
Ha megbékéltél ezzel, el fogod tudni engedni őt, hogy "normális" életet élj. A Te életed a jelenben is normális (mármint ahogy megnyilatkozol így itt emberek előtt), viszont elakadtál egy ponton. Békélj meg vele, és rendbe jön minden.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!