Idősödő szüleim egyre nehezebb természetűek, másoknál is így van ez?

Külföldön élünk, szüleim mindig is nagyon sokat segítettek. Gyakorlatilag 2-3 havonta tutira vagy ők jöttek vagy mi mentünk. A gyerekeknél is sokat segítettek.

De az utóbbi pár évben már egyre nehezebb velük. (61 és 66 évesek). Sehova nem akarnak kimozdulni, egy étterembe képtelen vagyok elrángatni őket, még a sarki boltba sem jönnek el (tényleg, itt vannak 1-1,5 hetet és egész nap max a kertbe megyünk ki). Otthon pedig egymás agyára megyünk lassan. Anyám egész nap főz mert "enni kell és az embernek legyen RENDES étel", a konyhából gyakorlatilag ki vagyok szorítva, anyám mindenbe beleszól persze ő csak jót akar. Egyszóval én vagyok a h*lyegyerek mintha csak 16 lennék. Beszélgetni is nagyon nehéz velük, mert bármiről van szó "én nem tudhatom" meg "majd meglátom ha annyi idős leszek mint ők" stb...eszméletlen fárasztó. Ami nevetséges, mert családanya vagyok, 2 gyerekünk van, normális életet élünk, eltartjuk magunkat.

Mondhatjátok, hogy akkor minek találkozunk... Igen, csak aztán hazamennek és eltelik egy kis idő aztán hiányzunk egymásnak, meg a gyerekek, meg dolgozik bennem a ki tudja meddig élnek még és szeretnék nekik örömet okozni...

Aztán találkozunk és szinte azonnal megint én vagyok a kislányuk aki "nem tudhatja még" meg "nem tudom mi az a rendesen főzni/takarítani/vasalni stb".

És emlékszem, pár éve még nem voltak ilyenek. A legjobb emlékeinket gyűjtöttük be mikor elmentünk kirándulni/strandolni, erre-arra. És hiába mondom nekik, hogy otthon ülve egymás agyára megyünk, hogy kell egy kis kimozdulás és lesz téma...nem tudok rájuk hatni. És ez annyira szomorú, mert a család többi tagjával tudunk programolni, pedig ők fele ennyit nem tettek értünk mint a szüleim. A szüleimnek meg sehogy sem tudjuk viszonozni azt a rendegeteg segítséget, amit értünk tettek. Vettünk nekik ezt-azt, vagy elajándékozták vagy kibontatlanul áll azóta is. (pedig nem szegények, nem kellene spórolniuk), adtunk pénzt is ajándékba, csak töredékét fogadták el... úgy gondoltuk a egyetlen viszonzás a "család" lenne, hogy időt töltünk együtt, de egyre nehezebbek ezek is. Borzalmas, hogy sehogy sem tudunk nekik örömet okozni.

És ha az egész még nem lenne elég, szilveszterre ideutazik a nővérem, akit már majd 1,5 éve nem láttam, nagyon készültem rá, terveztem az ittlétét meg majd milyen jókat beszélgetünk. Erre a párom tegnap előállt a meglepetéssel, hogy Anyámékat is leszervezte ide 2 hétre, hogy "együtt legyen a nagy boldog család"...nem tudtam elrejteni a csalódottságom...