Szerintetek jogos a lelkiismeretfurdalás?
A helyzet az, hogy 28 éves vagyok, és nagyrészt a szüleim tartanak el. Bár én szerettem volna valamennyi pénzt a közösbe fizetni, de ők nem engedik. Nem engedték egyetemista koromba se, hogy a megkeresett ösztöndíjamból, albérleti díjat, vagy ilyesmit fizessek.
Régen ez nagyon zavart, mára ez megváltozott, de most újra elő jött, amikor arról beszélgettünk, hogy párom majdnem minden pénzét hazadja.
Nekem nem megy jól a munkadolog. éve végeztem, és azóta apukámnál dolgozok részmunkaidőben. 40 ezer Ft-ot keresek, de szoktak még alkalmi munkáim lenni mellé, olyan is amit nagyon szeretek. Sok mindent csinálok,de így se éri el a jövedelmem a minimálbért. A pénzemből 20 ezer forintot fundamenta megtakarításra költök, de több is szokott megtakarításra menni. A többi pénzeből néha veszek ruhát, kiváltom belőle a gyógyszereim, eljárok sportolni, önkénteskedésre költöm. Minden évben 10 ezer Ft ot jótékonyságra fordítok, elmegyünk Magyarországra kirándulni és ilyenek. A szüleim nem keresnek rosszul, nem hiányzik az én jövedelmem a családi kasszából. Nekik is van félrerakott pénzük, ha akarnának elmehetnének külföldre nyaralni, vagy wellnes szállodába, de ők sátorozni szeretnek velem együtt. Azért szoktam a pénzemből néha költeni közös dolgokra. Ha leküldenek kenyérért, az én pénzemből veszem meg. Veszek különlegesebb sajtot, vettem spárgát, különlegesebb olajat, egy két ilyen dolgot, de ezt nagyon kevésnek érzem. Egyébként nekünk van egy nagy kertünk, ahol szinte minden zöldségfélét és gyümölcsöt megtermelünk magunknak. Ott szokatam én is sokat segíteni. Idén is voltunk többször fél napokat a kertba, sokat kapáltunk, dolgoztunk együtt ott. Én most még vad gyümölcsöket, kökényt, csipkebogyót is szedtem. Amit én dolgoztam fel. A csipkét tejának, a kökényből lekvárt főztem. Gombászni is járunk, onnan is jön kaja be. Természetesen bevizsgáltatjuk. Szóval sokat magunknak szerzünk. én szokatm süteményt sütni is néha.
Mégis azt érzem, nem egészen jól van így, hogy még engem ők tartanak el. Próbálok mindent megtenni, hogy jobb legyen a munkaerőpiaci helyzetem. Ez javult is valamennyit az utóbbi időben. Mostanában az önkéntes munkából próbálok tapasztalatot szerezni saját szakmámban.
Szerintetek rendben van ez így?
Én is érzem, hogy nem teljesen jó így, és szeretnék önállósodni, de anno mikor végeztem kb. 700 helyre adtam be az önéletrajzom, és sehova se vettek fel.
Amíg meg az embernek nincs párja, szerintem nem baj, ha nem egyedül él. Akkor csak még magányosabb lenne. Igen a betegeskedésem egy részének oka az is, hogy nem tudok önállósodni, rendesen dolgozni. De nem csak az. A terápiák során kiderült, hogy már kisgyerek koromban se voltam egészséges. Nem játszottam a többi gyerekkel, rettegtem a tanártól krétát kérni, mikor hetes voltam. És rettegtem, amikor könyvosztás volt, nehogy kapjak valamit, és a többiek előtt ki kelljen sétálnom átvenni. Az egyetemen volt olyan probléma is, amikor szelektív némaság jött rám. Pontosan nem lehet tudni, hogy miért talán valami szociális fóbia féleség, de az is lehet hogy egy kicsit autisztikus vagyok. Lehet hogy pont ezek a dolgok is kihatottak arra, hogy nehezen találok munkát. De nem én akartam ilyen lenni egészen kiskoromtól. Ma viszont már felfejlődtem odáig, hogy közönség előtt izgulás nélkül tudok beszélni. Ami nagy szó. de még mindig simán előfordulhat az is, hogy ha egy embertől félek valamilyen szinten szelektív némaság jön a számra.
válasza:Azt írod, hogy apukádnál dolgozol. Tehát ő adja a fizetésed. Gondolom ezért nem fogadják el tőled. Értelme nem sok lenne ide-oda adogatni a pénzt.
Én a hozzád hasonló embereknél inkább azon csodálkozom, hogy miért nincs igényük egy teljes felnőtt életre.?!
Persze felhozzátok a pénzt, hogy így kevés, meg úgy, de utóbb mindig kiderül, hogy valójában még egy normális munkátok sincs. Hisz nem vagytok rákényszerülve. Akkor is van mit enni, és van fedél a fejetek fölött, ha egy fillért nem tesztek le az asztalra. Ha a megélhetésért kéne dolgoznod, tutira veszem, hogy találnál munkát, hacsak nem, akarnál a híd alatt élni.
Nincs gyereked, nincs kötöttség, olyan munkát vállalsz el amilyet akarsz, nincs az, hogy nem tudsz reggel 6-ra menni, mert az ovi csak később nyit, vagy este 10-ig dolgozni, mert nincs ki a gyerekekkel legyen. Szabad vagy és független. Minden lehetőséged adott, hogy változtass, de te nem akarsz, mert ez neked így kényelmes. Szüleid is megszokták ezt az életmódot.Most találtál egy hasonló pasit, amolyan zsák a foltját. Hogy képzeled el magatokat 5 év múlva?
Ciki, hogy nem adod haza (vissza) azt a pénzt, amit apád ad neked? Nem ciki. Gyakorlatilag zsebpénzt kapsz,egy kis besegítésért. Ha a szüleidnek meg úgysem megy rosszul, inkább vegyenek fel főállásba, normális fizetésért.
A "betegségedet" meg már gyerekkorod óta kezelni kéne.
Úgy látom,hogy te egy dolgos ember vagy, sokat teszel a ház körül, de a kertkapun kívül is van élet. A befőzés helyett inkább a lehetőségeket keresd, és ne a kifogásokat.
válasza:A sok energiát inkább valamilyen piacképes végzettségre kéne fordítani. Esetleg apukád vállalkozását bővíteni úgy hogy, te is megélj belőle. Én újabb végzettségre spóroltam volna és csak utána kezdtem volna meg a Fundamentát.
Amúgy nem vagyok a szülőkhöz költözés híve, de esetleg a párod odaköltözhetne hozzátok 1-2 évig, hogy ő is tudjon félrerakni és ha lesz rendes melód akkor különköltözhettek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!