Én reagálom ezt túl vagy jogos? Ti mit tennétek a helyemben?
Sziasztok, lehet kicsit hosszù lesz de minden választ megköszönök amit esetleg kapok...
Férjem féltestvéréröl lenne szó. Külföldön élünk, a férjem családja idevalósi. Apósom kétszer nösült, a második házasságába hozott három lányt. A legidösebbröl vam szó. (azóta amúgy ettöl a nötöl is válik aki amúgy kijelentette hogy nem hajlandó elmenni dolgozni és azóta is az asszonytartásból él, de ez most nem tartozik ide, max az hogy véleményem szerint túl sok ideje van...)
Szóval a helyzet az, hogy ez a lány elég nehéz természetü tud lenni. Általában a saját feje után megy. Van egy lassan 5 éves kisfia (elsö randin teherbeesös történet) az apával már nincs együtt. A kisfiút nem igazán neveli, csak nö mint a gomba, emellett a szófogadósággal is vannak bajok. Nekünk van egy lassan 2 éves kislányunk, akik viszont a kisfiùval imádják egymást. Igy gyakran szoktuk kisegíteni egymást gyerekvigyázással, tény hogy ö is gyakran vigyázott a mienkre. Ez idáig nem is lenne gond. Kb 2 hete azonban "megharagudott rám", azóta nem beszélünk. A történet annyi volt, hogy a férjem kb 6 hónapja szervezett egy koncertet, amin ö is játszott és amire szerettünk volna elmenni. Meg is ígérte, hogy vigyáz a picire. Nekem elfelejtette mondani hogy lenn lesz a gyerekekkel a tengerparton, a férjemnek szólt, majd azt is hogy ha mi is a parton lennénk, telefonáljunk rá mikor elindulunk, hogy megbeszéljük hol adjuk le a gyereket. Indulás elött egy órán keresztül próbáltuk hívni, nem vette fel a telefont. Majd nekünk vissza kellett indulni, hogy a férjem ne késse le a koncertjét. Egy óra múlva hívott vissza, amikor már majdnem hazaértünk, hogy hát ö itt és itt van, forduljunk vissza. Mondtuk hogy nem tudunk mert akkor a férjem tuti elkésik. Azt is mondta neki a férjem hogy beszélje meg velem hogy mi a helyzet mert öneki idöre kell mennie. Mire ùgy rakta le a telefont hogy ö nem tudja mikor ér haza és nem tud megoldást. Na a férjem elkezdett telefonálgatni, de persze nem találtunk babysittert az utolsó pillanatban. Ezért felhívta a lány anyját, hogy sajnos a lánya cserbenhagyott minket és nem tudna-e beugrani hogy nála hagyhassuk a kicsit. Ö pedig felhívta a lányát, de nem tudom mondott neki. Ezután hazaérve én próbáltam a lányt hívni, de nem volt hajlandó felvenni a telefont. Majd elindultam leadni a picit az anyjának, akinek annyit mondtam hogy ha legközelebb a lánya meggondolja magát akkor ha lehet elöre szóljon mert az utolsó pillanatban kicsit nehéz megoldást találni. Na azóta nem szól hozzám a lány, mert állítólag én megsèrtettem öt azzal hogy azt mondtam hogy cserbenhagyott (amit nem én mondtam hanem a férjem
.. Mivel én nem beszéltem vele). Ezután az anyja küldött nekem egy mailt hogy én mit kavarok össze vissza (holott szerintem ö is rendesen benne volt a dologban de mindegy) mire megírtam neki az igazságot, amire persze nem jött válasz azóta sem. Többek között hogy leüvöltötte a fejemet sms-ben (továbbra sem hajlandó kommunikálni velem máshogy) hogy én milyen hazug vagyok és nem vagyok hajlandó felvállalni amit mondtam. Mire írtam neki hogy nem én szüntettem ve a kommunikációt és csak azért tudok felelösséget vállalni ami az én számból elhangzott, másért nem. Nomeg hogy azt azért elvárja tölünk hogy mi az utolsó pillanatban változtassunk programot mert öneki nincs kedve vezetni és eljönni a gyerekéért a tengerpartra (amikor mi vigyáztunk rá) de a gyereknek lovaglóórája van(amit amúgy én fizetek, különben nem sportol semmit) és mi vigyük fel a lovardába. (Mindezt úgy hogy nekünk kellett sebtében felugrani az étteremböl, összepakolni és elrohanni, különben lekési az órát, ráadásul utolsó pillanatban érkeztünk,az oktató csak arra tekintettel vette be még az órára hogy engem ismer...)
Szombaton megint leüvöltötte a fejemet mert szerinte én akadályoztam meg a gyereket abban hogy részt vegyen a halloween ünnepségen, ugyanis nem küldtem át a mailt hogy rendezvény lesz. Megpróbáltam elmagyarázni neki hogy mivel csak egy plakátot küldtek scannelve, de nem említették hogy óraváltozás lesz, nekem automatikusan a spamekbe ment az üzenet azt pedig nem szoktam böngészni. Meg se akarta hallani. Viszont a titkárnők a klubban mondták, hogy a keresztvizet leszedte rólam és nagyon ideges volt rám.
Szóval most ott tartunk hogy továbbra is meg van rám sértődve az anyjával együtt aki továbbra is benne van a családban (látogatja a nagynéniket meg a nagyszülőket). Én pedig kezdem kellemetlenül érezni magam és kivonni magam a családi események alól ahol ők is ott lehetnek.
Férjem szerint eltúlzom és én tartom fenn a konfliktust, el kellene tűrnöm és semmit sem szólni ha betámadnak. Sajnos ez nem megy.
Most ott tartunk hogy ő meg akarta kétni hogy szombaton vigyázzon a picire, én viszont mondtam a férjemnek, hogy szívesebben hívnék babysittert, vagy ha ez nem megy akkor inkább otthon maradok szombat este (egy barátjának van a 40. szülinapja és nagy buli lesz) menjen el ö. Viszont ö egyedül nem akar... Én meg nem szívesen találkoznék most a sógórnömmel, pláne nem kérnék szívességet. Ti mit tennétek? Jogosan várom el a férjemtöl hogy védjen meg? (ö nem akar belefolyni).... Eléggé aggaszt a dolog. Tényleg én lennék a hibás? Öszintén válaszoljatok, negatív kritikát is mert tényleg szeretném tudni hogy miben kellene változtatnom. Köszi mindenkinek.
Hozzáteszem hogy ez már nem az elsö alkalom hogy mérgében beszünteti velen a kommunikáciòt. Amikor a gyerek apjával összeveszett, mi 4 hónapra befogadtuk hozzánk (2 szobás lakásba) pedig akkor voltunk friss házasok. Az édestestvérei közül egy sem emelte fel a telefont (férjem és közte nincs vérségi kapcsolat) hogy segíthet-e bármiben. Majd mi mondtuk hogy elköltözünk ide, erre kitalálta, hogy ö is jön (férjem is meg ö is itt születtek, csak más városban éltek addig). Ideérkezésünkkor az apósomnál laktunk mindannyian. Rendszeresen mi vigyáztunk a gyerekre (ö csak sorozatokat nézett). Mi rögtön elkezdtünk munkát keresni, ö a tengerparton lógott a barátnöivel. Az elsö nagyobb sértödés abból adódott, hogy -elsö nap elestem az utcán és eltört a bordám- hogy el mertem kérni az apósom tartalék autóját (amit az elsö naptól kisajátított és azóta is használja) hogy elmenjek beiratkozni a munkaügyi központba, és törött bordával nem akartam buszozni meg gyalogolni, viszont ö közölte hogy menjek busszal mert megy a strandra a barátnőjével. Erre en voltam a szemét mert elkértem az apósomtól a buszmenetrendet, aki persze kiakadt azon hogy miért nem adja oda a kocsit.
Aztán meg azért akadt ki, mert minket meghívott tavaly apósom karácsonyozni (ők nem beszélnek egymással, apósomnak elege lett, ugyanis elvitte a kocsit mikor elköltözött, de nem újította meg a zöldkártyát, viszont balesetezett az autóval úgy hogy ő volt a hibás amit természetesen az apósom pénztárcája bánt...)és "cserbenhagytuk" őt karácsonykor. (az anyja elutazott a testvéreihez). Szóval többször volt már összeveszés de most lett elegem...
naszóval ez jó hosszú lett !!!
szal én azonnal beszüntetnék mindenféle kommunikációt vele
nem fizetném a gyerekének a lovagló órát nem venném fel a telefont nem reagálnék az emailra
miért ?
mert se kutyám se macskám az a nő h nekem tennem keljen valamit érte...
ha esetleg bocsánatot kér a viselkedéséért akkor lehet h lenne némi kommunikáció de csak alap szinten
Köszönöm, mentek a zöld kezek. A gyereket nem akarom büntetni azzal hogy nem fizetem neki a lovaglást mert jót tesz neki, és különben csak a tv előtt ülne egész nap. Ő nem tehet arról hogy az anyja így reagál.
A baj az hogy én próbáltam velük beszélni . az ő taktikájuk, hogy egyszerűen nem reagálnak, nem veszik fel a telefont. Így nem egyszerű. Viszont én kellemetlenül érzem magam. És nehezen mennék oda hozzá szombaton leadni a gyereket mert nem tudom mit vágna a fejemhez. A férjem szerint túlreagálom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!