Kié lenne a lakás ebben az esetben?

hát a lakás elméletileg ugye a neveden van, a tiéd, gyakorlatilag meg bármit el lehet perelni a másiktól....nagyjából erről szól a házassági szerzőséd

attól is függ, h mekkora volt a kezdőrészlet, mekkora a felvett hitel, hány évre

neki mindenképp bizonyítania kell h ennyi pénze van benne

Úgy tudom, hgy az együtt töltött idő alatt a lakásra költött ( nem rezsi) összeg közös tulajdon.Nincs jelentősége hogy élettérs vagy házastársak voltatok e

Persze itt kérheti az egyik fél a jövedelem figyelembevételét is.

pl ha az én havi bérem 500 ezer a páromé meg 60 ezer akkor a bíróság dönthet úgy hogy semmi se közös, mert az ő fizuja simén elment a kajájára meg a rezsi felére

A tulajdonjog az csak a tiéd marad,viszont követelheti az együtt töltött idő alatt ráköltött pénz felét(persze ez se egyszerű,mert ugye egy festés árát nem kérheti stb...),te meg kérhetnél bérleti díjat erre az időre.

Az ügyvédeitek meg kapnának jó fizetést.

Az én véleményem,hogy ha valakivel összeköltözik az ember,akkor azt elsősorban papírozza le(élettársi kapcsolat,házasság),aztán egy házassági szerződésben meg lehet állapodni mindenről.

A másik,amit látok,hogy egyre gyakoribb:Kiadják a saját lakást,közös albérletet vesznek ki,aztán ha nem működik,mindenki megy haza....

Ha több, mint 5 évig együtt éltek bármilyen formában, és közös a kassza, akkor az alatt az idő alatt szerzett vagyontárgyak közös szerzemények. Mivel az adott idő alatt a lakásodra fennálló hitelt közösen törlesztettétek, ezért szerintem a lakás egy részére jogot formálhat. Persze nem az egészre, és a telekkönyvi bejegyzés sem módosul ettől, tehát a tulajdonos te maradsz. Nehezen, de meghatározható, a teljes tartozáshoz viszonyítva mennyit törlesztettetek az együtt töltött idő alatt, ennek arányában áll majd az ő követelése. (Illetve ennek a fele, természetesen.) Viszont ekkor egy elég jelentős összeggel fogsz neki tartozni, ami eredményezheti azt, hogy a lakást el kell adnod, és a kapott pénzből kell kifizetni őt.

OFF

A házasság intézménye mindig részben anyagi közösségvállalás volt, és csak részben a szerelem "intézménye". Nagyanyáink még úgy tartották, hogy a házasság (és annak anyagi része) szent, mert a gyerekeket fel kell nevelni, míg a szerelem elmúlhat. Ez ugyan képmutató magatartás volt, mert sokan együtt maradtak, miközben félrejártak, viszont a család, mint intézmény szempontjából jobb volt, mint a mai helyzet, amikor a felek inkább válnak, arra hivatkozva, hogy nem tudnak együtt élni. Igazából nem akarnak együtt élni, mert eltolódtak az elvárások. Ma az az elvárás, akkor alszol nyugodtan, akkor nincs lelkiismeret-furdalásod, ha azzal élsz egy fedél alatt, akit szeretsz. Ennek vannak előnyei, de vannak hátrányai is, például a gyerekeknél. Mert hiába szereti mindkét szülő a maga részéről a közös gyereket, a két külön hely, az időpontok, láthatások, nyaralások egyeztetése mindenképpen problémás, és ez terheli a gyereket is. Amit nem biztos, hogy ellensúlyoz a "nyugodt" légkör és a kétszeres ajándék ünnepnapokon.

Erről az a véleményem, hogy valahogy elfelejtettünk együtt élni. Előbb a nagyobb családokból lettek kisebbek, most pedig már csak apa-anya-gyerek van, de ha baj van, akkor már azt sem oldjuk meg, inkább azt is tovább bontjuk, kisebb részekre. Elmenekülünk a problémák elől, nem pedig megoldjuk azokat. Régebben a vagyoni szükség együtt tartotta a családokat. Persze volt ebből sok gond, nehézség. Mégis a megoldás felé terelte az embereket. Ma könnyebb szakítani, egyedül is megélsz. Ez pedig inkább a másik "megoldás"-nak, a különválásnak kedvez. Ez van.

ON