Hogyan tudnám kezelni az anyósommal kialakult helyzetet?
Párommal immár több, mint két éve vagyok együtt, most szombaton lesz az esküvőnk, aminek egészen a mai délutánig nagyon örültem. Most azonban hirtelen világos lett pár dolog, és nagyon kétségbe estem.
Az anyósomról van szó: egy alapjában véve nagyon kedves, aranyos nőről van szó, aki azonban sosem tudta elfogadni, hogy az egy szem kicsi fiacskája felnőtt. A mai napig kb. egy ötéves gyerek szintjén kezeli őt, a párom pedig birka módjára követi mindenben, még akkor is, ha homlokegyenest más a véleménye. Természetesen ezt csak anyósom háta mögött mondja el nekem, nehogy baj legyen belőle...
Itt tenném hozzá, hogy bár párom dolgozik, én még egyetemista vagyok, így eddig úgy tűnt, az a legjobb megoldás, ha együtt lakunk a szüleivel és a nagyszüleivel egy háromszobás, borzalmas elosztású lakásban. Gyakorlatilag nincs magánéletünk: ajtók nincsenek, minden egyes szó áthallatszik a szomszéd szobákba...
Én már a kezdet kezdetén szorgalmaztam a különköltözést, akár albérletbe, de párom nem hajlandó erre. Maga sem tudja megindokolni, miért, de a napnál is világosabb, hogy anyósom áll a háttérben. Egészen eddig bírtam, tűrtem, viseltem a terrort, ma azonban elegem lett, és egy banális hülyeség miatt akadtam ki, de nagyon.
Páromnak szakálla volt, ami kimondottan jól állt neki: ő maga is büszkén viselte. Anyósom azonban amióta csak elkezdte növeszteni, napi rendszerességgel froszlizta, hogy vágassa le. Ő csak legyintett rá, és megmondta, hogy neki tetszik a szakáll. Ma azonban arra mentem haza, hogy totál sima a párom arca. "Miért vágtad le?"-kérdeztem. A válasz megdöbbentett: "Anyu azt mondta, hogy nem jön el az esküvőre, ha nem vágom le."
Nem először játszotta el ezt a zsarolós módit, de itt egy másodperc alatt megszakadt bennem valami: úgy érzem, a párom elárulta mindazt, amit eddig próbáltam elérni. Hogy független legyen. Hogy felnőjön végre, és autonóm személyiség legyen, aki nem függ az anyjától. Ez a banális butaság ráébresztett arra: ha hozzámegyek, valójában az anyjához megyek hozzá. Lényeges döntésekben ugyanis mindig az övé az utolsó szó.
A kérdésem: mit tegyek? Magamnál is jobban szeretem őt, és minden vágyam, hogy a felesége legyek, de úgy érzem, nem bírom tovább a helyzetet... Mit csináljak?
válasza:Talán az jó megoldás lenne, ha először kettesben a férjjelölteddel, aztán hármasban anyósjelölteddel ülnétek le beszélni. Annál jobb, minél nagyobb feneket kerítetek neki, így nem söpörheti el a dolgot, mint egy kis vitát. A párodnak mondd meg, hogy te mit szeretnél, és világosítsd fel, hogy egy kapcsolatban nem csak az egyik fél (pláne nem anyósod) véleménye fontos, hanem mindkettőtöké. Minden sérelmet beszéljetek át, mindenre részletesen térjetek ki, ne csak nagy vonalakban - a jelenlegi gondodról - beszéljetek. Ne engedj abból, ami téged nagyon bánt, mert gyengeségként fogja fel, és egyre több megalkuvásra kényszerít majd. Persze te is engedhetsz pár dologban, de ne olyanban, ami neked nagyon fontos (pl. költözés). Aztán jöhet az anyós. Csak akkor üljetek össze hárman, ha már biztos lehetsz abban, hogy a párod érti a problémádat, és melletted áll. Akkor anyóspajtás előtt sem mondhat neked ellent. (Illetve mondhat, de az akkor már felvet egy másik kérdést - eléggé szeret-e téged.) Neki is mondd el a problémáidat, és említsd meg neki majdani unokáit, akiket nyiván szeretne látni majd (Ez persze elsősorban tőle függ.). Legyél határozott, de ne kelj ki magadból, bárhova fajul a helyzet. Mindenki lássa rajtad, hogy nem csak idegességedben beszélsz, hanem komolyan végiggondoltad a dolgokat.
(Utána pedig mindenkitől vedd az ígéretét, amit ha nem tart be, megmondhtod, hogy "az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó" - ezt akarja tanítani majdani gyerekeinek, unokáinak is?)
Ez csak egy forgatókönyv volt, azt, hogy milyen szavakkal és hogyan tudod megértetni elsősorban a pároddal, hogy mit akarsz, ez tőletek és a kapcsolatotoktól függ. Én mindenesetre szorítok neked.
Sziasztok! Köszönöm mindenkinek a válaszát ismételten, megpróbálok röviden reflektálni.
Látom, gyakorlatilag mindegyikőtök a költözést tartja megoldásnak, lehetőleg minél messzebbre. Ez teljesen összhangban áll a mi terveinkkel, mert már a legelején elterveztük, hogy külföldön szeretnénk élni. A nyelvtudásunk és a diplománk meglesz hozzá. Ezt a tervet már tavaly előadtuk anyósomnak, aki persze kézzel-lábbal tiltakozott ellene, és ugyanúgy elkezdett minket fenyegetni, mint most. Szívem szerint szembeköpném és felpofoznám, annak ellenére, hogy a kezdeti nehézségek után úgy-ahogy elfogadott, mint a fia párját. Azóta csak a pofákat vágja, de nyílt konfliktusba nem hajlandó keveredni, állandóan a párommal "üzenget" nekem. Ez nagyon idegesítő, és jó párszor próbáltam már kiprovokálni nyílt vitát: mindannyiszor sikertelenül. Egyszerűen nem hajlandó megbeszélni a dolgokat, folyamatosan csak a saját igazát hajtogatja akkor is, ha hármasban ülünk le beszélni (merthogy volt már ilyenre példa, másfél éve, mikor először buktam ki rá, de nagyon).
Valaki említi, hogy költözzünk az én anyámékhoz: ez gyakorlatilag nem kivitelezhető az egyetem miatt. 200 kilométerre laknak innen, nekem pedig a mai napig minden nap be kell járnom az egyetemre. Párom is egyetemista még, igaz, ő sokkal előrébb jár, neki már csak a védése van hátra, órái már nincsenek. Éppen ezért tud dolgozni. Az ideiglenes megoldás az albérlet lehetne, erre viszont tegnap párom azt mondta, hogy nem akar kiadni havi 80 000 forintot, mert akkor csak nagyon szűkösen tudnánk megélni, és nem tudnánk tartalékolni a külföldi újrakezdésre. Ebben is van logika, de most annyira távolinak tűnik ez az egész...
A gyerektémáról: már a kezdet kezdetén kijelentettem páromnak két dolgot. Az egyik az volt, hogy három gyereket szeretnék, még 30 éves korom előtt (tehát 7 éven belül). A másik az volt, hogy ebbe a lakásba semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó gyereket szülni. Tudomásul vette, legalábbis ezt mondja...
válasza:Ha még 30 éves korod előtt szülni akarsz 3 gyereket akkor elfelejtheted a külföldre való utat. Először is mert 1,5 év míg befejezed az egyetemet és nem hiszem,hogy ezt gyerek mellett szeretnéd. Aztán ha végeztél mind 3-4 hónap kell ,hogy elintézzétek az utazást. Szóval jó eseteben is 2 év mire kint lesztek valahol. Ott is kell dolgoznod valamennyit,hogy ellátást kapj ha szülsz. Ha meg már szültél egy kisbabával kiutazni elég rizikós. Hiszen ki és hogyan fog benneteket eltartani, s pl itt maradnál anyós pajtással kettecsként sokacskán, gyereket nevelni míg kint megteremtődnek a feltételek? Itt maradnál a párod nélkül egyedül? Nem hiszem. Ha meg előbb szülsz és mentek az is mind 10 év. Szóval így 2 nappal az esküvő előtt ezeken gondolkodni elég rizikós.
Szerintem NE MENJ most hozzá. De Persze te tudod. Úgy érzem nem gondolatok végig mindent. Vannak a te elképzeléseid és vannak az övéi, de nincsen mi. Így bele vágni elég gáz, hogy úgy mondjam.
Lehet,hogy én vagyok ilyen, de nem értem miért most 2 nappal az esküvő előtt tartotok itt.
Rendben ,hogy kiborultál, de ezeket a dolgokat amit leírtál közösen már jól át kell gondolni. S amíg nincs a kezetekben a diploma és a munkavállalói addig biztos nem lesz gyerek. S ha már van gyerek nehezebben indulsz el.
S,hogy anyós ilyen az sajnos nem teszi sokkal könnyebbé. Hiszen ti ketten hiába beszéltek meg bármit is ,ha a fiacska megy anyucihoz tanácsért és anyuci mindenről másképp vélekedik és lebeszéli. Aztán jön majd hozzád a férjed,párod, és homlok egyenest más fog mondani mint amit először. Ha egész életedben küzdeni akarsz legyen. De ezt a házasság dolgot gondold végig.... MOST
S nem hiszem,hogy havi 80 lenne az albi. Nincs olyan lehetősége az egyetemnek,hogy szállást biztosítana olcsón nektek? Ugyanis pl Szegeden van fiatal házas egyetemistának olcsó lakhatási lehetőség. Egy mini garzon kb 30-ért havonta. Ennek járjatok utána. Ráadásul mivel egyetemisták vagytok kérhettek szoctámot és lakhatásit is. Ja és esküvő esetére is van valami egyszeri támogatás. Szóval ezeket is végig kéne gondolni a külön élet érdekében.
Mikor mi összeházasodtunk a a férjem még egyetemista volt. Én dolgoztam már. Kaptunk szoctámot az egyetemről és lakhatásit is. S mikor meg volt az esküvő kaptunk egyszeri támogatást is. Sőt mikor terhes lettem magasabb szoctámot kérhettünk. Az olcsó lakást meg azét tudom, mert a szomszédunkban egy egyetemista pár lakott és ők mesélték, csak pályázni kellett. S jóval olcsóbban laktak mint albiban.
S amit még meglehet próbálni. Ált minden városban ( nagyobb) van úgynevezett fecskefészek ház. Vagyis fiatal házasoknak lakások, ahol kisebb a lakbér és tudsz gyűjtögetni sajátra. Szerintem párod révén biztosan tudnátok ti is ilyenre pályázni az önkormányzatnál. S az sem kerülne havi 80-ba. Járjatok utána és költözzetek.
MI ilyen fecskefészek házban kezdtük.
válasza:Kedves utolsó válaszoló! A fecskefészek házba öt évre előre telve van a várólista, sajnos. Némi ellentmondást érzek a hozzászólásodban. Azt írod, ne menjek hozzá a páromhoz, de azt is írod, hogy ifjú házasként milyen kedvezményeket kapunk... Az esküvő immár kész tény, nem változtatom meg a döntésemet: ha most visszatáncolnék, hidd el, anyósom csak még jobban vérszemet kapna. Ismerem már annyira. Igen, én kapok ösztöndíjat (párom már nem), szoctámot is, ami havi 15 000 forint. Ezen kívül két éve kapom a diákhitelt is, amit persze vissza is kéne lassan fizetni. Szerencsére nem tartozok sokkal, mert harmadévesen vettem fel először. Itt nálunk úgy van, hogy vagy szoctámra lehet pályázni, vagy laktámra, a kettőre együtt nem. Gyereket nem most akarok, ebbe a lakásba végképp nem, de még egy nagyobba, jobb elosztásúba sem, ha anyós is ott lakik.
Oda, ahová menni akarunk, az anyasági támogatáshoz elég 180 napi munkaviszony, ez ugye fél év. A munkavállalási engedélyt alanyi jogon megadják. Ha tényleg meg tudjuk lépni, hogy 2010 januárjában-februárjában elhúzunk (így, póriasan kifejezve), ha minden klappol, és azonnal kapok állást kinn, egy éven belül már jöhet is az első gyerek. Akkor még mindig csak 26 éves leszek... :)
Lényeg a lényegben, hogy nem a párommal vagy az esküvővel van probléma, hanem az anyósommal. Nem akarom a páromat büntetni az anyja miatt...
válasza:De te magad írtad,hogy rájöttél nem a párodhoz mész hozzá ,hanem az anyjához.
Egyébként meg ha 26évesen szülöd az elsőt utána évenként kéne szülnöd ha terveidet tartani akarod.Az meg egyenlő a megbolondulással. Tudom milyen éjszakázni a gyerek mellett nekem is van
Én anno 25 évesen terveztem férjhez menni és utána szülni 3-t. Ehhez képest 27 évesen mentem férjhez. Ezzel csak azt akarom mondani,hogy te hiába tervezel ha az élet mást hoz.
A fecskefészket meg a többit csak azért írtam,mert biztos vagyok benne férjhez mész szombat.
Azért kereshettek albit, vannak kevesebbért is mint 80.
válasza: válasza:Sziasztok!
Jogos a kérdés, miért nem keresek "kis mellékes" állást. Erre csak azt tudom mondani, hogy vannak tanítványaim, de a nyelvtanítás nem egy biztos megélhetést nyújtó létforma. Ha úgy tetszik, a zsebpénzemet tanítással keresem meg (heti 4000 forint azért nem egetrengető fizetés, de apróságokra elég). Időről időre vannak szerződése munkáim is, valamicskét ezek is hoznak a konyhára,de ez, ha lehet, még bizonytalanabb dolog, mint a tanítás.
Napi nyolc órás munkát nem tudok vállalni, lévén hétfő reggel nyolctól péntek este nyolcig az egyetemen vagyok. Ezt teszi, ha az ember három diplomát csinál egyszerre... (Ezt is a felügyeletem alatt álló könyvtárból írom, heti két órás ügyeletért két kreditet kapok, juhéééé). Egyszerűen nem működik az, hogy levelezőre rakjam a képzésem, mert az én szakomon nincs levelező képzés. Ez a nagy magyar élet. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!