Nőként mennyi részt vállalsz a családodban?

Dolgozom, h-p, 8-16, plusz túlórák, pluszmunkák

Minden házimunka az én feladatom (férjem többet dolgozik általában, mint én)

Csak alkalmanként főzök, több napra, illetve rendszeresen járunk étterembe, szülőkhöz is enni

Bevásárlást valamikor én, valamikor a férjem, valamikor közösen csináljuk, csekkeket én fizetem be

Szerintem semleges, nem foglalkozunk különösebben vele, így jó nekünk.

Dolgozok havi 200 órát.

Egyedül takarítok és mosok, ezt mind nagyon szeretem csinálni, így nem is kérek segítséget.

Csak hétvégén főzök max, mert hétköznap a munkahelyen eszünk, sütni sohasem szoktam.

Csekkeket én fizetem, bevásárolni a párommal együtt, mert én nem bírok sokat cipekedni.

Segítségem 0, a legközelebbi rokonom 200 km-re lakik, de a párom segít ha kérem.

Szerintem semleges a családomnak.

Nemrég váltam el, a férjemmel minden munkát megosztottunk, az csinált mindent, aki éppen ráért. Nem voltak női-férfi szerepek.

Most egyedül vagyok 4 gyerekkel, úgyhogy segítséget kellett kérnem, a háztartás nagy részének a gondját átvette egy kedves néni.

Ő csak takarít, mos és vasal, az ügyintézések, bevásárlás, főzés továbbra is az én feladatom.

A szüleim az unokázásban abszolút benne vannak, nagyon imádják egymást, szerencsére közel is lakunk egymáshoz, hatalmas segítség.

Az apjuk kb. havonta egy hétvégét van velük, illetve iskolai szünetekben több időt.

Szabadúszó vagyok a munkámban, ez a rugalmas időbeosztás miatt fontos, illetve hogy én döntöm el, mennyi munkát vállalok el, de ha összeadjuk a munkával töltött órák számát, az több, mint heti 40.

heti 40 óra munka.

Mellette ki amiben ki tudja venni a részét, pl nagyon sokszor férjem süt-főz-bevásárol-kutyát sétáltad, nagyon sokszor pedig én. Hétközbe előfordul hogy nem főzünk, hanem ezresért déli menüt eszünk vmi egyszerűb étteremben.

Férjem bevezetett az online ügyintézés világába, amit lehet ügyfélkapun, netbankon keresztül intézünk (pl már évek óta nem kellett csekket feladni mert azt neten keresztül rendezzük, rengeteg időt és idegekskedést megspórolva).

Gyeden vagyok két gyerekkel. Nálunk most a klasszikus felállás van. Apa estig dolgozik (és jól keres), a kinti férfimunkák kivételével (fűnyírás, ilyesmi) enyém a minden más. Elviszem a nagyot oviba, bevásárolok, intézek minden adminisztrációt, kertészkedek, mosok, főzök, takarítok, viszem a gyerekeket a különféle programokra, edzésre.

A nagymamák időnként vigyáznak a gyerekekre, ez nagy segítség, de alapjáraton mindig le vagyok maradva valamivel. Most például az őszi kerti munkával.

A férjemnek ez jó így, tud a munkájára koncentrálni. Jön a harmadik baba, így még egy darabig itthon is leszek. Nekem azért hiányzik valami olyan tevékenység, amiért megbecsülik az embert (úgy általában). Ha valaki azt mondja dolgozik (egy munkahelyen), az tök jó. Ha valaki háztartásbeli (és szintén egész nap dolgozik), amellett, hogy nem kap érte túl sok pénzt, még mindenki azt hiszi, mennyire ráér, meg örüljön hogy eltartják. Pedig sokszor anyuka is áldozatot hoz a család érdekében, pl. azzal, hogy lemond a karrierről.

"Pedig sokszor anyuka is áldozatot hoz a család érdekében, pl. azzal, hogy lemond a karrierről."

De aki így dönt, az úgy érezte, hogy a család jobban megéri, mint a karrier, nem? Mármint a családról lemondani nagyobb áldozat lett volna.

Igazad van, ez egy döntés, és egyértelműen a család az első. Az áldozatot képletesen értettem, abban az értelemben, hogy nagyon sokan lenézik azokat a nőket, akik pl. anyaságin maradnak, és eltartják őket. Szóval a nagyon sokak szemében nincsenek úgy megbecsülve, mintha (munkahelyen) dolgoznának, holott, ha nem vállalnak 3 gyerekeket, nekik is lehetett volna szép karrierjük.

Olvasgass csak itt a gyk-n rájössz, miről beszélek.

Most nem dolgozom, gyesen vagyok itthon. Alapvetően magánvállalkozásomban dolgozom, kb. havi 150-200 között kerestem.

A fix feladatom? Nincs. Nevelem a gyerekeket és mellettük megteszem, amit meg tudok, ahova épp oda jutok, de nincs velem szemben elvárás, hogy márpedig nekem kell mosogatni, vagy felmosni. Sőt, a házimunkák nagy részét felesben csináljuk a férjemmel.

Főzés: hétköznap rendelt ebédet eszünk.

Csekkeket nem fizetünk, átutaljuk, és egyedül a férjem intézi ezeket. A bevásárlást is felváltva csináljuk, pl. én két hete nem voltam már boltban.

Nincs más segítségünk, csak mi ketten vagyunk a férjemmel, csapatként működünk együtt. Mindenki teszi, amihez épp előbb odaér. Ő is gondozza a gyerekeket, házimunkázik, meg tud csinálni bármit. Éjjel gyakran ő kel fel, a nagyobbik őt igényli jobban, ha nem tud aludni.

A családom nem sokallja, amit csinálok, és nem is kevesli. Tudja a férjem, milyen egy picivel és egy kicsivel itthon, ráadásul mellettük még tanulok is, hogy később jobbak legyenek az elhelyezkedési esélyeim. Szerintem nem vagyok lusta, és a férjem sem.

Nem dolgozom.

A házimunkát teljes egészében én végzem egy ideje,előtte a férjem mosogatott vagy porszívózott,de én nem szeretem,ha ő csinálja,ha itthon van inkább lazítson,kapcsolódjon ki.

Ha kell naponta főzök,attól függ mikor,hogy fogyott el a kaja,kifejezetten szeretek főzni,úgyhogy ezt nem teherként élem meg.Sütni is szoktam kb olyan minden 2.-3. hétvégén.(nálunk a mákos guba a család kedvence,azt meg ugye nem kell sütni,azt hetente többször készítek)

Csekkbefizetést együtt intézzük mindig,a bevásárlást is,kivétel,ha akkor kell valami amikor a férjem nincs itthon.

Segítség nem ezekhez ezen felül,nem épp megerőltető így egyik tevékenység sem.

A férjem mindig úgy beszél,mintha valami csoda lenne,hogy megvan minden csinálva,azt nem tudom,hogy soknak gondolja-e vagy sem,de 100%-ig elismeri az otthonunkban végzett munkámat.

"Szóval a nagyon sokak szemében nincsenek úgy megbecsülve, mintha (munkahelyen) dolgoznának, holott, ha nem vállalnak 3 gyerekeket, nekik is lehetett volna szép karrierjük."

Engem is zavar, hogy pl. a bölcsészek nincsenek úgy megbecsülve, mintha mérnökök lennének, holott ha nem azt tanulják, ami érdekli őket, lehettek volna ők is mérnökök.