Miért baj az, hogy 5 éves kapcsolat (ebből 2 év együttjárás,3 év együttélés) után már csak kettesben szeretném tölteni a szentestét a párommal?

Gyakorlatilag párod családja kisajátítja az ünnepeket? Egyszer sem kérdezik meg - ha már ilyen jó a kapcsolat közöttetek - hogy édes fiam mit terveztek? Mikor és hogy gondoltátok a másik családdal való ünnepet? Mert mi van akkor ha elmennétek valahová (welness, akármi, urambocsá a te szüleidhez) az ilyen ünnepek alatt? amúgy nonszensz, hogy már ilyen korán ezzel foglalkoznak.

Hát nem szívesen mondok ilyet, de ennek - ha így marad - nem feltétlenül lesz jó vége, előbb-utóbb besokallsz, vagy a te szüleid fognak megjegyzést tenni, hogy egyszer-kétszer azért vehetnétek őket előtérbe.

Ajjaj, ez nálunk is így van, szerencsére a párom kompromisszumkész az esetek többségében (persze nem mindíg), iszonyú erőszakos tud lenni a családja, hónapokkal az esemény előtt már beszerveznek mindent, ha pedig azt mondjuk, nem megyünk, képesek az egész családot fellármázni, azokat is, akikkel alig beszélnek, és "ránk uszítják":). Aranyos, hogy gondolnak ránk, de néha túl sok ilyen esemény van, és a párom szereti a családját, de néha neki is sok.

Mi egyszerűen nem megyünk el, majd megbékélnek.

Mi 18 évesen jöttünk össze és már a legelső közös karácsonyt és szilvesztert együtt töltöttük. Nem értettem soha miért töltik a párok külön a szentestét, miért megy mindenki haza a szülőkhöz.Miért nem együtt vannak, vagy együtt mennek a családokhoz. Mi már a legelején nagyon komolyan vettük a másikat, őt is családomnak tekintettem. Nélküle a szenteste nem lett volna az igazi.Amíg otthon laktam, egy ideig együtt voltunk nálunk majd a szüleimmel , majd átmentünk az ő családjához. Tehát egy részből megértem, hogy együtt akarsz vele lenni, hiszen soha nem volt közös szentestétek csak kettesben. Viszont nekem tök mindegy hogy ketten vagyunk szenteste, vagy átmegyünk a családjainkhoz közösen. Lehet azért mert általában eldönthetem hogy legyen.

Ha vele akarsz kettesben lenni akkor harcolj érte, kössetek alkut. A szenteste közös csak ketten, a következő napokban járjátok a családokat. Vannak akik szenteste szeretnek ketten lenni,( mi nagyon közel is élünk így mindig átmegyünk a szüleimhez szenteset és az ő családjához) de pl a tesóim egyik sem. Az egyik konkrétan meg is mondta anyukámnak hogy ő a kis családjával akarja tölteni, nincs is ebből baj, jönnek ebédre mindig a következő napon.

Én sem értettem soha, hogy ha két ember egy pár akkor ez miért nem vonatkozik a karácsonyra is? Nálunk az volt a szokás, hogy szenteste mindenki otthon volt a saját kis családjával és másnap jöttünk össze a nagyszülőknél egy közös ebédre. És mindenki meg volt ezzel elégedve.

Kérdező: Most még ketten vagytok de mi lesz, ha gyerek lesz? Te mégy a gyerekkel a szüleidhez ő meg még mindig rohan haza anyuci szoknyáján üldögélni?

Jól látod, hogy ez így nincs rendben. De nézd meg, hogy más dolgokban mi a párod értékrendje. Ott is a "család" az első?

Én is megértelek kérdező...Nálunk is az a szokás, hogy a szentestét kettesben töltjük a férjemmel. Mondjuk nálunk a kezdetektől így van.

Igazából itt a kulcsszereplő a párod. Meg kéne mondania a családjának, hogy a szentestét ti kettesben szeretnétek tölteni...feltéve, hogy akarja...

Az egyik válaszoló már felvetette, de nekem is eszembe jutott...furcsa, hogy meg sem kérdezi a család, hogy ugyan mit terveztek...

Valamelyik válaszban írtad, hogy neked az is jó lenne, ha a barátod családja menne hozzátok. Ez szerintem egy 100%-ig megvalósítható ötlet, amivel nem lehet semmilyen problémája a barátod családjának, főleg, hogy 5 éve az van, amit ők akarnak! Nagy vállalás összedobni egy vendégséget, és utána esetleg tűrni, hogy anyós beszólogat, ha nem úgy áll a szalvéta, úgyhogy vehetnék az ötletet _meghívásnak_ (a barátod is, és továbbíthatná a szülei felé), nem pedig valami asztalról lesöpörhető hülye kis futó ötletnek.

Szerintem ez téged nem is a készülődés, meg a menü miatt zavar, hanem azért, mert tudat alatt úgy érzed, hogy a barátod nem áll ki melletted, és a családja fontosabb neki. A barátodat nem érdekli, hogy máshogy szeretnéd az ünnepet, pedig kompromisszumra is hajlasz.

Szerintem gondold végig: melletted szokott-e állni, ha beteg vagy, megteszi-e máskor is, ha megkéred valamire, vagy mennyire fejezi ki közben végig a nemtetszését, stb. Mert ha a szentestével gond van, és ez már szeptemberben gond, az azt jelenti, hogy egyébként is gond van. Szerintem ez csak egy tünet.

És ha végiggondoltad, hogy van-e más, ami zavar, akkor azt gondold végig, hogy neked ez így kell-e. Mert ha a barátod veled tervez családot, akkor most is viselkedhetne úgy. Ha gyerek lesz, vagy házasok lesztek, akkor is az lesz, amit az anyja mond?

És igen, az anyja versenyez veled... Ha nem versenyezne, és lenne benne egy kis elfogadás feléd, akkor hajlandó lenne engedni a maga elképzeléséből az új családtag miatt, és nem ez a pozícióharc menne...

Itt az a gond, hogy a baratod szemeben ti meg nem vagytok egy csalad, a tiedben meg mar igen.

Le kene ulni es megbeszelni elgondolkodni, hogy ti most "csak" egy par vagytok, vagy mar egy csalad is.

Regen ennek volt egy termeszetes hatarvonala, a hazassag. Ma mar az ido meghaladni latszik, es ez persze mindenki maganugye, hogy hazastarskent vagy elettarskent akarnak egymas mellett megoregedni, de ha masra nem arra jo volt a lanykeres, hogy lasd mikor lep at a kapcsolatotok egy magasabb szintre.

Ez egy jel arra, hogy o meg nem kesz erre, adj neki idot. Ha neki is igenye lenne ra, nemcsak neked, es a csalad miatt nem lehetne akkor nyilvan mas valaszt adnek, akkor jonnenek a tanacsok a levalasrol, az alljatok ki magatokert stb-rol, de itt nem ez a helyzet, o ezt meg nem akarja, es ezt tiszteletben kell tartani.