Jogosan akadok ki a páromra ez miatt? Már minden alkalommal ez történik.

Inkább az a szomorú, hogy a pasasnak mindig mindne és mindenki fontosabb, mint a kérdező. Szó nincs arról, hogy állandóan rohanni kell haza mellé vagy ne lehessen egy ismerőssel dumálni.

Én elgondolkoznék rajta a helyedben, hogy szeret téged ez az ember egyáltalán, hogy ennyit nem képes megtenni?

Én megértelek. Ugyanez a helyzet nálunk, az én férjem is ilyen pletyizős.

Nem bánnám én egy-két alkalommal, ha egy régen látott ismerősével találkozik. De bármikor, bárhova megyünk, megáll szinte mindenkivel beszélgetni, akit ismer. A szomszédasszonytól kezdve a munkatársain keresztül haverokig. Vagy beugrik valakihez. Úgyhogy a mi öt-tíz percesre tervezett útjaink is jó órásra is sikerülnek néha. :D

Akkor is, ha programot beszéltünk meg utána, akkor is, ha dolgunk van, mindegy, ő elbeszéli az időt. :D

Úgy a hatszázadik ilyen alkalom után nekem is eldurrant párszor az agyam, hogy legalább akkor fogja kicsit rövidebbre, mikor tudja, hogy dolgunk van. Mindenki itt van a közelben, kocsival max. öt perc alatt bárkihez eljut, bármikor elmehet.

Persze, akár a falnak beszélnék. :D Úgyhogy ma már nem idegesítem magam ezen, ha megy, vagy megyünk valahova és azt mondja öt perc, arra kb. háromnegyed órát számolok, ha egy órába telne, arra két, két és fél órát. Mindent úgy szervezek és nem ér meglepetés. :D

Vannak ilyen emberek, így kell elfogadni őket. Tudom magamról, hogy nekem is van egy csomó hibám. Megtanultuk tolerálni egymást.

Ja nekem a faterom ilyen. Múltkor meséli, hogy osszefutott egy ismerőssel, aki nagyon szeret beszélni. Apám épp sietett vhova, ez a fickó meg nekiallt dumálni, de idézek "még szerencse, hogy neki is dolga volt, mert akkor estig mondta volna".

Érted, mintha két udvarias mondat után ne lehetne azt mondani, hogy bocs öreg de rohanok! Valahogy azt hiszik az a dolguk, hogy másokat hallgassanak, és rendesen félnek vkit otthagyni.