Ti kiakadnátok ha a párotok így viselkedne? Jogos, hogy nem nézem már jó szemmel?
A párom mióta megszületett a gyerekünk teljesen megváltozott(7 hónapja).
Azelőtt mindig minden rendben volt, tiszta volt minden.
Azóta van, hogy 4 napig ott rohad a mosogatóba a mosatlan, napokig nem porszívózik fel, mindenhol ott a haja. Könyörögnöm kell neki, hogy főzzön már valamit ha én nem tudok hozni kaját, egy hete könyörgöm neki hogy a pólómat varrja meg.
Még mielőtt meglincselnétek én reggel 9-től este 11-ig dolgozom. Be is segítek mindent azon a 1,5. Szabadnapomon.
De már elegem van, hogy hazajövök a disznóólba. A gyermekünk napi 2x 1,5 alszik emellett eljátszik magába is nem kell mellette ülni, simán eltudná végezni ezeket a dolgokat, de helyette egész nap fekszik vagy gépezik.
Elmondtam neki, hogy zavar és változtasson ezen, most megvan rám sértődve mert milyen bunkó vagyok.
Na igen, havonta több tízezret költünk el kajarendelésre mert ugye nincs kedve vagy nincs ideje főzni. Pénz nélkül nem hagyhatom otthon mert akkor azért megy a balhé, hogy nem hagytam pénzt ő így mit fog enni.
Hidd el nem veszekedéssel nyitottam. Négy hónapig ezt elnéztem neki, betudtam a szülés utáni dolognak.
Azóta sokszor mondtam neki szépen, viccesen, aranyosan.
Sehogy sem használt... Már bennem is eltört a pálca.
De két felnőtt embernek ezt illik tudni megbeszélni.
Komolyan, ha kiadod a parancsot, hogy változtass, attól még nem fog. Max. egyedül fogja érezni magát, támadva és még mélyebb lesz köztetek a szakadék.
Nem terhelhető jobban. Valami oka van ennek. Legtöbbször lelki eredetű. Attól, hogy nem depressziós a szó szoros értelmében, még lehet, hogy nagyon rosszul éli meg ezt az időszakot. Akár külső segítséggel is, de érdemes és kell is erről beszélgetni. De nem úgy, hogy úgy kezdődik a mondat, hogy "már megint nem voltál képes..."
Ha ki akarod adni a dühöd, tedd, csak nem vezet valódi megoldáshoz. A problémát fogja fűszerezni és mélyíteni.
Legyél a legjobb barátja, megértéssel, sok beszélgetéssel, őszinte kérdésekkel, érdeklődéssel kiderülhet, mi a baj. Talán lelki ereje sincs a hétköznapokhoz, egyedül érzi magát, magányos, befordult, nincs egy felnőtt, akihez beszélhetne, stb. Sok oka lehet, és ha egyszer-kétszer biztonságos ölelésben kisírhatná magát, talán már helyre is billenne.
Ahogy a lestrapált feleséget sem megszólni kell, hogy már megint nem ad eléggé magára, hanem elkezdeni dicsérni, ami szép rajta. Ezzel el lehet érni, hogy még jobban akarjon tetszeni. NE azt vedd észre, ami nincs kész. Dicsérd, ami készen van! Akármi. Ha csak két poharat tett arrébb, mondd, hogy ez remek, nagyon örülsz neki, milyen remek feleség és anya. Aztán alakul! De ez magas szintű kommunikációt igényel és nem fog egyik napról a másikra megváltozni. Motiválnod kell, de nem kritikával és támadással!
Két pici gyerekkel tudom, milyen az amikor időhiányban szenved az ember, milyen fáradtnak lenni, de az ilyen fajta nemtörődömség és igénytelenség mögött más van, mint pusztán a gyerek.
A depressziónak is sok fajtája van. Önmagára ad? Rendszeresen tisztálkodik, hajat mos, igényes az öltözködésére? Vagy ő is teljesen lestrapálódott?
Lehetséges, hogy az állandó bezártság, a monotonitás zavarja.
A babát teljesen ellátja? Neki nem főz?
Mindenképpen megpróbálnék a dolgok mögé menni, mert itt szerintem több van, mint szimplán ellustulás. Van, hogy nekem sincs már kedvem este kilenckor nekiállni mosogatni, de négy napig kerülgetni... háááát.... ráadásul gyorsabb frissiben elmosni a pár tányért, mint négy nap csetres edényét.
Lehetséges, hogy gép ill. internetfüggő lett? Vagy netán ott talált valami csetpartnert, akivel egész nap fecseg?
A helyedben nem támadnék, hanem egyszer váratlanul hazalépnék a nap közepén és megnézném, akkor mi a helyzet.
A szüleihez két naponta megy át, a barátnőivel is elég sokszor találkozik, így az nem mondható hogy nincs kihez szólnia.
Továbbra se így kezdtem, kb 3 hónapja kezdtem el neki megemlíteni. Beszélgettem vele erről, hogy nem olyan sok ez, én nem azt kívánom hogy ragyogjon a lakás de lagalább legyen tiszta tányér meg pohár, a ruhák legyenek kimosva és a szobába ne álljon halomra a pohár - tányér és az üdítős üvegek ha bent eszik. És ne tőlem várja el heti 6x14 óra munka után este 11kor, hogy ezeket megcsináljam.
Tudom, hogy változott a helyzetünk, de ez akkor sem normális.
Megrántja a vállát, hogy nincs kedve, meg majd megcsinálja.
Rendszeresen megyek haza "váratlanul", ezért is tudom leginkább, hogy mit csinál.
Mimt fentebb írtam egy héten 1,5 szabadnapom van. Az fél napot azt mindig aznap tudom meg, így mikor hazamegyek vagy gépezik vagy fekszik és nézi a tvt.
A külsejére ugyanúgy ad mint eddig azzal nincs gond, emellett nagyon jó anya ehhez kétség sem fér. A gyereket ellátja, neki megcsinálja azt a kis ételt amit megeszik. Ezért meg is szoktam dícsérni.
De ezek a szabadnapjaim azzal telnek, hogy én vágom puccba a lakást.
Nálunk meg az a baj, hogy állítólag túl sokat takarítok (macskáink vannak), munka mellett, ha úgy van 2 naponta, hetente pedig portörlés, stb. A párom sokallja, nem érti, miért zavar a piszok a földön (macskaszőr, por, stb), a mosatlan a mosogatóban, és nem érti, miért szólok rá, hogy ne hagyja a macskákat mindenhová felugrálni, miért ne adjon nekik enni az étkezőben (leteszi a földre/a székre a zsíros húst). Szóval cserélhetnénk! :D
Egyedül a főzés, amit értékel, általában napi 2x főzök (reggel és este) :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!