Mikor "kell" a szülőket bemutatni egymásnak?

Párommal 2 éve vagyunk együtt.

1 év után megfordult a fejemben, hogy be kéne a szülőket mutatni egymásnak.

Az én szüleim nagyon rendesek, nagyon szeretik a páromat, jól kijönnek.

A páromnak csak az édesapja normális, a család többi tagjáról nem nyilatkozom... Az anyuka valamilyen oknál fogva nem kedvel engem, köszönök neki vissza se köszön, minden megtettem neki régen amit kért, holott Ő nem az Anyám, akinek bármit is meg kéne tennem... de én megtettem, ahogy csettintett ugrottam. Ennek már vége. Nagyon rondán bánik vele, és én ezt nem tolerálom, így nem is megyek a párom szülei közelébe. Albérletbe laktunk, de személyes okokból vissza kellett költözni szülőkhöz. Én hozzájuk nem járok, párom van nálunk mindig.

De ennek ellenére is, hogy a családjával nem jövök ki, megfordult a fejemben, hogy talán össze kéne hozni őket egy kis ismerkedésre. Beszéltünk róla, és abban maradtunk, hogy ráér.

Egy nyári reggelen jött ide párom, mentünk nyaralni, ahova sajnos az ő szülei is jöttek... nem tudom hogy bírtam ki... De pl. nem tudom nekik hogy esett volna, ha én is viszem a szüleimet. (Akikkel persze szívesebben mentem volna, mert ők nem őrültek... de hogy a párom szüleit miért tartom őrültnek, erre a kérdésre privátban válaszolok ha valakit érdekel)

Azon a reggelen anyukám segített bepakolni a kocsiba, és ott voltak egymás mellett anyukám és párom anyukája, az én anyum nézte a nőt, hogy mikor mutatkozik már be, elvégre ő jött a mi lakásunkhoz... De rá se nézett az anyámra. Innentől kezdve engem nem érdekel, a páromat se, hogy ismerik-e egymást vagy nem.

De nem is szeretném hogy az én édesanyám ilyen emberrel ismerkedjen.

A mi szüleink kb. 3-4 hónap után találkoztak. De hatalmas szerencsénk van abban, hogy mindkét szülőpár nyitott, kedves és érdeklődő, azonos világnézettel, így biztosak voltunk abban, hogy rögtön jól ki fognak jönni. Szerencsére ez így is lett. De volt olyan barátnőm, akinek hiába voltak szintén kedves és nyitott szülei, nem akartam volna összeereszteni az enyéimmel, mert nem lettek volna egy hullámhosszon.

Szóval hogy mikor "kell": akkor, ha rájöttök, hogy tényleg hosszú távon komolyan gondoljátok a kapcsolatot, célszerű őket bemutatni egymásnak. De további alkalmakat erőltetni nem kell. Ha akarnak, onnantól majd barátkoznak ők maguk is.

legkésőbb az esküvőtökön :-D

am meg nem fontos ...

nem hiszem, hogy be "kellene" mutatni őket egymásnak, igazából nem sok közük lesz egymáshoz a jövőben sem. az én nagyszüleim a szüleim esküvőjén találkoztak egymással először, pedig egy városban laktak, de nem volt rá igény. mondjuk utána a hozzám kapcsolható ünnepnapokon, eseményekkor találkoztak még párszor, amíg apum felőli mamim el nem hunyt.

párom és az én szüleim először szalagavatókon találkoztak, akkor kb 8 hónapja voltunk együtt, majd utána a ballagásunkon. a szalagavatón ráadásul egy asztalnál is vacsoráztunk. nem volt semmi extra, anyum jobban elvolt párom nagynénjével, mint szüleivel :D

azóta volt pár alkalom, mikor összefutottak, pl anyuék kocsival vittek minket páromhoz, és bejöttek egy kávéra, vagy mikor apukáink találkoztak, mert szüleimmel lett hazaküldve valami nekik pestről. (3 különböző városban lakunk). nem érzem teljesebbnek a világot, hogy ismerik egymást, majd ha unoka lesz, esetleg nem árt ha kijönnek, de amúgy semmi. legközelebb szerintem 2 év múlva az esküvőnkön fognak találkozni.

ha ennyire igényt tartasz a dologra, esetleg valami eljegyzési ebédet tartsatok vagy ilyesmi, de legkésőbb jövőre az esküvőn úgyis találkoznak.

Párommal 2,5 év vagyunk együtt, nem találkoztak a szüleink. Az ország 2 különböző pontján élnek. (Az én szüleim a szerb határhoz közel, a barátom szülei az osztrák határ mellett. Szóval laza 300 km a távolság) Mi pedig Pesten, mindkét családtól távol.

Őszintén nem is gondoltam rá, hogy találkozniuk kellene. Nagyon különbözőek is, nem is nagyon lenne közös téma. Én egyelőre úgy gondolom, hogy az esküvőnkön fognak csak találkozni.

Mindig azon gondolkozom, amikor egy pár szülei annyira különbözőek, hogy vajon hogyan kerülhettek össze. Biztos, hogy jól összeillenek?

Meg aztán írja itt valaki, -11-es talán-, hogy a vendégnek kellett volna bemutatkozni? Nem inkább be kellett volna mutatni, mondjuk a fiának-lányának?

Azt sem értem, hogy miért kell hívni őket; miért nem inkább hozzájuk mennek, ha akármilyen problémájuk van az otthonról elmenéssel?

Ha általában ezek a kihagyott szülők a férfi szülei, akkor sajnos biztos a nők a hibásak. A férfiak csak a nők kedvét keresik, inkább föláldozzák a családot, ahol fölnőttek. Mindegy, hogy hogyan -a párjuk szerint-, de akkoris.

A családi kapcsolatok tartásáért mindigis a nők voltak a felelősek. Meg a nemtartásért is.

Igazából a kérdező gyakorlatilag házasságban él -egy háztartásban- . Ha a papírra akkor nem is tartottak igényt, akkor is az odaköltözéskor illett volna bemutatni a másik szülőket.

Nem értem, hogy miért nekik kellene idegen pályán bemutatkozni, miért nem maradhatnak hazai pályán. Untig elég elsőre egy kávé-süteményre menni -vinni is, ha kell- ,nem illik elsőre rövid látogatásnál többet kívánni.

Az nagy baj, ha a kérdező nem érzi hiányát.