Korábbi vizsályon, hogyan lépni túl?

Kicsit hosszú lesz, köszi annak aki végigolvassa! :)

Eléggé zárkózott típus vagyok, kevés embert engedek magamhoz közel,a magánszférámra meg különösen érzékeny vagyok.

A legnagyobb gond ott kezdődött, hogy a húgom pasia kopogás nélkül benyitott a szobábman, miközben én hálóköpenyben voltam, hogy rákérdezzen arra, amit a húgomnak már 5 perccel ezelőtt elmondtam (gond volt az internet hálózatunkkal). Eléggé megsértett ezzel, nem szeretem ha csak úgy idegenek bejárkálan a magánterületemre, így próbálam minél jobban elkerülni, még ha lehetett a köszönést is, persze engem állítottak be bunkónak... Fél évvel később az egész család tudta nélkül hazahozott a hugomban ey macskát, holott tudta, hogy nincs lehetőségünk macskát tartani három kutya mellett, ráadásul úgy hogy még a tesóm kutyájáról in én gondoskodom. Persze kiakadtam, meg meg is rémültem, mi lesz ha ez is a nyakamon marad... votl is érte nagy csetepaté itthon, amit a pasija bekapcsolt skype mellett részben hallott, és egy egész litániát küldött nekem cseten, hogy én milyen ember vagyok, hogy merek így kiakadni, törődjek a kutyákkal (köztük a tesóméval is) és szerezzek már be egy fiút magamak - nagyvonalban ennyi, elég durva hangnemben. Mondhatnom sem kell, mennyire vérigsértett, és azóta sem változott a helyzet.. A szüleim "állítólag beszéltek vele" és "belátta nekik, hogy helytelen volt amit tett", én viszont ebből semmit sem hallottam azóta sem, és ahelyett, hogy azon lennének, hogy ezt lezárjuk kettőnk közt, azon van kiakadva, hogy kerülöm még ha lehet még a köszönést is. A szüleimnek minderre az a válasza, hogy felejtsem már el ami volt, bocsánatot úgysem fog kérni, mert az errefelé nem divat, inkább próbáljak nyitni felé (én??)... Egyszerűen nem tudom, mi tévő legyek, már egy éve történt, de még mindig rettentően sért a viselkedése, és az, ahogy ezt a családom "színlelve kezeli"... Náluk a bocsánatkérés szinte tabunak számít, korábbi vitákkor is mindig egyedül én voltam aki békülni akart, de ez tényleg nagyon nagyon bánt, és hogy nem állnak ki mellettem... lassan már itthon sem érzem magam biztonságban..

Vagy tényleg csak túlreagálnám a dolgot? Mi a véleményetek? Ti mit tennétek hasonló helyzetben?