Korábbi vizsályon, hogyan lépni túl?
Kicsit hosszú lesz, köszi annak aki végigolvassa! :)
Eléggé zárkózott típus vagyok, kevés embert engedek magamhoz közel,a magánszférámra meg különösen érzékeny vagyok.
A legnagyobb gond ott kezdődött, hogy a húgom pasia kopogás nélkül benyitott a szobábman, miközben én hálóköpenyben voltam, hogy rákérdezzen arra, amit a húgomnak már 5 perccel ezelőtt elmondtam (gond volt az internet hálózatunkkal). Eléggé megsértett ezzel, nem szeretem ha csak úgy idegenek bejárkálan a magánterületemre, így próbálam minél jobban elkerülni, még ha lehetett a köszönést is, persze engem állítottak be bunkónak... Fél évvel később az egész család tudta nélkül hazahozott a hugomban ey macskát, holott tudta, hogy nincs lehetőségünk macskát tartani három kutya mellett, ráadásul úgy hogy még a tesóm kutyájáról in én gondoskodom. Persze kiakadtam, meg meg is rémültem, mi lesz ha ez is a nyakamon marad... votl is érte nagy csetepaté itthon, amit a pasija bekapcsolt skype mellett részben hallott, és egy egész litániát küldött nekem cseten, hogy én milyen ember vagyok, hogy merek így kiakadni, törődjek a kutyákkal (köztük a tesóméval is) és szerezzek már be egy fiút magamak - nagyvonalban ennyi, elég durva hangnemben. Mondhatnom sem kell, mennyire vérigsértett, és azóta sem változott a helyzet.. A szüleim "állítólag beszéltek vele" és "belátta nekik, hogy helytelen volt amit tett", én viszont ebből semmit sem hallottam azóta sem, és ahelyett, hogy azon lennének, hogy ezt lezárjuk kettőnk közt, azon van kiakadva, hogy kerülöm még ha lehet még a köszönést is. A szüleimnek minderre az a válasza, hogy felejtsem már el ami volt, bocsánatot úgysem fog kérni, mert az errefelé nem divat, inkább próbáljak nyitni felé (én??)... Egyszerűen nem tudom, mi tévő legyek, már egy éve történt, de még mindig rettentően sért a viselkedése, és az, ahogy ezt a családom "színlelve kezeli"... Náluk a bocsánatkérés szinte tabunak számít, korábbi vitákkor is mindig egyedül én voltam aki békülni akart, de ez tényleg nagyon nagyon bánt, és hogy nem állnak ki mellettem... lassan már itthon sem érzem magam biztonságban..
Vagy tényleg csak túlreagálnám a dolgot? Mi a véleményetek? Ti mit tennétek hasonló helyzetben?
válasza:
válasza:Hát a leírás alapján én is azt mondanám, hogy a bolhából csinálsz elefántot.
Nem kell szeretni a tesód pasiját, de ha ott van, bunkózni sem muszáj. Köszönni lehet azért, meg felnőttesen viselkedni, te vagy az idősebb.
válasza: válasza:Létezik az a mondás, hogy "Okos enged, szamár szenved."
Amúgy,most az a bajod, hogy érezhetően nem kedvel a tesód fickója? Mert akkor ahogy tudod, kerüld el, mondjuk köszönni illik, ne alacsonyodj le az ő szintjére. Aztán, hátha nem sokáíg lesznek együtt...
válasza:Már az írásodból is kiderül, hogy nem sokat gondolkodsz, és felpaprikázod magad a semmin.
Jó hogy nem már örök haragot akarsz fogadni a testvéredék ellen, mert szegény srác bement hozzád kérdezni valamit, és utána még egy kisállatot is haza mertek vinni.
Szerintem is egy pasi kéne neked, akkor nem fordulnál ennyire magadba, és nem hisztériáznál apróságokon. Talán kicsit irigy is vagy a húgodra.
Az meg, hogy nem beszélsz velük és még csak nem is köszönsz, valóban elég nagy bunkóság. Ki akarna egy olyan emberrel beszélgetni meg bocsánatot kérni, aki felhúzza magát a semmin, besértődik és magában fröcsög mindenki másra?
Gondolkodj el egy picit, vagy keress egy pszichológust, aki felír valami enyhe nyugtatót...
Kedves utolsó!
Először is, ha már ennyire jártas vagy a kisállatok befogadásában, illene tudnod, hogy állatot NEM adunk ajádnékba, különösen olyannak nem, aki már a meglévőkről sem godnoskodik! Az pedig hogy bement "kérdezni valamit", semmi értelme nem volt, mikor a barátnője már megtette és ugyanazt a választ kapta 5 perccel azelőtt.. így minek is megy be mások szobájába káadásul kopogás nélkül? Lehet hogy ez nálatok is így szokás, de én komolyan veszem a személyes tér fogalmát, és fordított esetbe sose mennék be hívatlaul valahova, ahol még jóformán idegennek számítok, és nem vagyunk barátok.
válasza:Teljesen igazatok van, eléggé túlreagáltam a dolgot, bár most nem igazán tudom, mihez kezdjek... MIcel a "bocsi" szó nem szerelep a szótárában, arra nemszám jthatok... Talán nekem kellene kicsit nyitottabbnak lennem? Nár nagyon megbántott...
Köszönöm szépen az eddigi válaszokat! Örülök, hogy végre kicsit más szögből is láthattam a dolgot.
Ha lenne még valakinek véleménye, hozzáfűznivalója, esetleg tanácsa, kérem nyugodtan írja meg, szívesen várni fokom. :)
válasza:Másfél éve rád nyitotta az ajtót úgy, hogy hálóingben voltál? Vazze, rám öcsém csaja úgy nyitotta az ajtót, hogy épp a farkamat vertem, én sem örültem neki, de rohadtul nem lettünk emiatt egy percig sem rossz viszonyban...
Egy éve meg azt mondta, szerezzél már fiút magadnak? Hát ez nem túl udvarias, de vedd tekintetbe, hogy minden bizonnyal igaza volt.
De ha gondolod, mint férfi bocsánatot kérek a srác beszólásaiért az ő nevében is. Most pedig kezdj el valami más dologgal foglalkozni, ha pedig a fiú egyébként nem rossz fej, akkor ne utáld két jelentéktelen összezördülés miatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!