Nem akarok tovább élni, mit csináljak, kihez forduljak segítségért?

Úgy érzem, hogy az életem egy romhalmaz, utálom magamat és az életemet. A szüleimmel se jó a kapcsolatom, van egy értelmi fogyatékos testvérem, anyámék mindig is vele foglalkoztak többet, tőlem meg csak elvárni tudtak mindent, a testvérem meg többször megtámadott, megvert, megharapott ok nélkül is, mégis sokszor nekem kellett egyedül vigyáznom meg figyelnem rá, és akkor anyámék arra hivatkoznak, hogy érzi hogy utálom őt, ezért támad meg engem és bánt meg én biztos szégyenlem őt...

Az iskolában is én voltam a lány akinek az a bolond testvére van, egész életemben csak bántottak, kiközösítettek, piszkáltak és soha nem védett meg senki, soha nem segített senki rajtam, csak azzal nyugtatgattak, hogy irigyek mert én jó tanuló vagyok (4-esnél rosszabb jegyet sose kaptam).

Aztán továbbtanultam, egyetemre mentem, már majdnem le is diplomáztam, csak a szakdogámmal haladtam lassan, ezért anyámék állandóan azzal b_szogattak, hogy én otthon vagyok, húzzak el dolgozni, ők nem szálloda. Pedig ösztöndíjas voltam és mindig felajánlottam, hogy adok haza pénzt, de nem fogadták el. Ebből elegem lett és összeköltöztem a barátommal, akivel már 6 éve együtt vagyunk.

Szüneteltettem a sulit, hogy elmegyek dolgozni, találtam is munkát, az elején minden jó volt, de megint kezdődtek a bajok, mert én gyámoltalan vagyok, sokáig tűrök, nem védem meg magamat, elhitették velem, hogy a barátaim, utána hátba támadtak, csak azért hogy ők előrébb jussanak, elkezdtek rólam terjeszteni mindent, sőt felmondással fenyegetőztek, ha engem nem rúgnak ki.

Eközben anyámék állandóan a sulival nyaggattak, hogy én nem fogom megcsinálni, nem fog sikerülni, kirúgnak, akárkivel ismerőssel, rokonnal találkoztunk, ők indig büszkén beszéltek a gyerekükről, ha az továbbtanult, de az én szüleim csak szidni tudtak, hogy hát nem biztos, hogy nekem meg lesz a suli, mert nem csinálom.

A munkahelyemről végül elküldtek, ami hatalmas érvágás volt a számomra. De úgy voltam vele, hogy tettem félre bőven pénzt, ki tudom fizetni az albérletet a barátommal, akkor folytatom a szakdogaírást és megcsinálom a sulit, erre anyámék meg voltak rettenve, hogy de azért ugye közben keresek-e munkát...

A barátommal is veszekszünk, mert elvárja, hogy dolgozzak is és a házimunkában sem segít, pedig nem kérek sokat, de neki se jó sose semmi.

Ma egy rokonom esküvőjén voltunk, és katasztrófával végződött. Anyámék persze huszadjára is elmondták mindenkinek, hogy nem csinálom a sulit, mi lesz így velem, meg jaj esküvő, nekik nem fontos az hogy én feleség legyek (ők amúgy házasok), csak legyen már unoka, mikor lesz már unokája, hát nem akarnak ők idős nagyszülők lenni, pedig nekem fontos a házasság... Mondtam, hogy majd miután feleségül vettek, erre beszól a barátom, hogy az még nem most lesz... Meg megittam egy pohár vörösbort és elkezdtem vigyorogni, erre azt mondja, hogy ne igyál többet mert hülye leszel... Amikor viccből azt mondtam hogy hozhattunk volna ételhordót, mert volt bőven étel, akkor is azt mondta nekem, hogy ne legyek már ennyire csöves... Meg a manikűrömre is beszóltak, amivel egy csomót kínlódtam, hogy tán rávertem kalapáccsal, hogy a gyűrűs ujjam más színű, mint a többi körmöm... Na itt elegem lett és sírva elvonultam. Na é akkor a barátom meg anyám is megkerestek, hogy ne hisztizzek már, mi bajom van, de már üvöltöttem, olyan ideges voltam, mert hiába mondtam el, hogy mi a baj, mintha meg se hallották volna, csak azt hajtották, hogy én nem vagyok normális, nincs mellettem senki, mert elviselhetetlen vagyok, 100 ember mondja, hogy velem van a baj és nem fogom fel, de amikor rákérdezek, hogy mi a baj velem, hát csak annyit mondanak, hogy nézzek már magamba, klinikai eset vagyok, egy semmirevaló... Olyan ideges voltam már, hogy fizikailag fájt, aztán persze mindenki kérdezgette, hogy mi a baj, miért sírok, úgyhogy inkább el is vonultam egy sötét zugba, majd hazajöttünk...

Itthon a barátom meg csak annyit mondott, hogy fürödjek meg és feküdjek le, ő elmegy kocsmázni a haverjaival, mert én kikészítettem őt és elb_sztam a buliját...

Úgyhogy most bevettem egy halom nyugtatót, de legszívesebben megölném magam és akkor boldog lehet mindenki, hogy egy ilyen szerencsétlennel kevesebb van a világon... Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett, köszönöm annak, aki végigolvasta.