Hogyan vegyem rá magam, hogy véget vessek a kapcsolatomnak?

Alapvetőleg nem akarom elveszíteni őt, most körülbelül úgy vagyok vele, hogy el sem tudom képzelni, de közben azt is tudom, hogy ha tovább bennemaradok, annak nagyon csúnya következményei lehetnek. Az önbecsülésem semmi, nullának érzem magam, és ez az életem minden területére kihat. Amikor végiggondolom, hogy miken mentem keresztül, és színtisztán látom, hogy ezt épeszű ember nem tűri, akkor kemény vagyok, igen. De amikor az az ember, akit pont, hogy én nem akarnék bántani, sírva könyörög, ígérget, képtelen vagyok tartani magam.

Tudom, hogy tudja, hogy ez az egyetlen esélye, hogy ne dobjam ki, azért van minden egyes alkalommal ez a dráma. Tudja, hogy az ilyet nem bírom elviselni, és inkább alávetem magam bárminek, ezért ezt folyamatosan ki is használja.

Utálok szenvedni, és jóideje a béka segge alatt vagyok, de az agyam nem bír felülkerekedni. Ezt hívják talán értelmetlen szeretetnek...

Ami a telefonját illeti: egyetemista, 2-ig suliban volt, akkor felhívtam, azt mondta, le kell tennie, a kérdésemre, hogy miért, "mert" volt a válasz, azóta nem beszéltünk. Egyébként ha kinyomni ki tudja, egy sms-t is elengedhetne, hogy bocs, de ez meg ez van. Ha fix programja van, arról szólni szokott, ma nincsen semmi. Főleg így, hogy mióta nem volt fél perce, hogy visszahívjon... (Ráadásul nem is szórakozásból hívogattam, elég fontos dolgot szerettem volna mondani, de úgy látszik, ez az eshetőség eszébe sem jut, ami nem lep meg, mert ez a szarokmindenbe-típus.)