Kinek higyek? A párommal van egy fiúnk most született két hónapja. Volt egy nap mikor szétmentünk. De másnap már jött sírva hogy gyere velem vissza.

Én azt gondolom, hogy egy ilyen helyzetben sokan azt mondanánk, hogy hagyd ott a pasast, mert (talán) megcsalt. DE! Ez nem ilyen egyszerű, amikor már gyerek is van. Gondolom, a pici gyerek mellett meg nem érsz rá "nyomozgatni", hogy valójában mi történt. Most inkább a gyerekre koncentrálj, mert már ez a picurka is megérzi, hogy anya feszült, ideges. Most legyen ő a legfontosabb!! Maximálisan a párod feladata pedig, hogy lekoptassa ezt a nőt. Ha nem teszi meg, akkor ez bizony az ő hibája.

Szerintem hiába mondanánk bármit, itt úgyis te döntesz, jó tanácsot adni nem lehet! Max. annyit javaslok, hogy ne csak a szívedre, hanem az eszedre is hallgass. És első a gyerek!!

Első a gyerek, a többi most ne is érdekeljen. A gyereknek pedig a legfontosabb a biztonságos, boldog családi háttér. Nem az anyagiak, nem az, hogy anya-apa együtt van, hanem az, hogy érezze, hogy szeretik, hogy törődnek vele, együtt vagy külön. A párod is eldönti, mit akar, és te is, csak a gyerek ne szenvedje ennek kárát. Én tudom, milyen gyerekként benne lenni egy olyan családban, ahol a szülők a "gyerek miatt" együtt maradnak, de igazából kettőjük kapcsolata, a szülőké, tele van bajokkal, felhőkkel. Pocsék dolog így felnőni. Ha együtt vagytok, legyen ez egymás és önmagatok miatt, és ne a gyerek miatt. Ha külön váltok, mert úgy érzitek, úgy nagyobb a békesség, a gyerek attól nem sérül, ha valóban nyugalom és béke veszi körül mindkét szülőtől egyaránt.

A döntés a tietek, én a gyereketeknek szurkolok, hogy boldog gyerekkora lehessen, és úgy nőhessen fel, hogy ne úgy tekintsen vissza keserűséggel, ahogy én, csak jóra emlékezhessen, vagy többségben jóra...