Mostanság minden 16-17 éves lányt csak a bulizás, fiúzás érdekel, tanulás, otthoni segítség, szülői tisztelet stb. minden más le van ejtve?

Kedves kérdező!

Megakadt a szemem azon, hogy a fiad szerint sátánista...

Ez komoly, miben nyilvánul meg? Mire alapozza ezt a véleményét?

Talán tudok segíteni...

Istenem de jó testvérrel áldott meg a világ.Az én hugom minden nap tanul önszántából és tudja, hogy Anyu dolgozik, így a vasárnapi takarítás rá marad.El is végzi mindig, és utána megy tanulni.Ő még csak 14 éves, de előtte van az a kor is, mint a lányodé.Mi sohasem voltunk szigoruan fogva, mégis tudtam, mikorra kellett haza mennem, mert ha nem értem volna haza, akkor nem mehettem volna legközelebb el.Vagy kaptam volna egy oltári nagy pofont, ha nem fogadok szót.Sohasem mertem a szüleimnek ellent mondani.Apámtól féltem is mint a tűztől, na meg a nagy kőműves tenyerétől :)Mára már elváltak a szüleim, de a mai napig megfogadom a jó tanácsát 28 éves létemre, pedig már nem lakok otthon.

Nem olvastam a kommenteket teljesen végig, de elszomorító, hogy így fogják fel a dolgokat a mai fiatalok.

Ha én feleseltem volna vissza, igen elszaladt volna anyám keze!

Ki kell rakni papírra jóllátható helyre, kinek mi a feladata, és ha azt nem csinálja meg, akkor nem mehet sehova, nem kap zsebpénzt és aki nme dolgozik ne is egyék!!!

Mi az hogy az apa gyenge?Ordítsa el magát, hogy a kisasszony is megszeppenjen, hogy az ő apja most igen is komolyan gondolja!Senki nem csuktak még le egy-kép pofon miatt.Ezzel nem azt akarom mondani, hogy verje szét, de egy-egy pofon néha nem árt, mert a szülő az szülő, és tisztelni kell!!!!!!!!!!

Na szép!!!!!!!!!!!!

A tisztelet egy pofonnal sem kiváltható...azt félelemnek hívják.

Egyébként a szavak sokkal erősebben hatnak, mint a fizikai cselekedetek...

És akin a szó nem segít azon a verés sem fog!!!

Én sem vagyok még anyuka (21 éves lány), de hogy úgy mondjam a "bulizós" kamaszok védőszentjének tartom magam, nem véletlenül:

Én 16 éves koromig nagyon rendes, túl rendes gyerek voltam, és 17 évesen kezdtem el zülleni, mikor a legjobban bele kellett volna húzni. Ebből bár javítható károm származott, de mégis csak kerülőkre kényszerülök tovább tanulás terén, megyeget is csak sokkal bonyolultabban. Tehát inkább addig bulizzon, amíg nincs olyan nagy tétje. Sokkal higgadtabban tud majd neki állni az érettségi és a tovább tanulás témájának.

Másfelől pedig az a megfigyelésem, hogy azok a kamaszok, akik nem buliznak, sokmindenből kimaradnak, mindig önbizalom hiányosok, visszahúzódóak, lényegében az önérvényesítési képességük 0-val egyenlő. És ebben a mai világban ez a tulajdonság a legfontosabb, nem tudás, a szorgalom, tehát az igazi jó értékek.

Egy vad buli sokat ad az önbizalmának, és ha csak arra gondolunk, hogy csak üvöltve értetheti meg magát a társaival, vagy egyáltalán nyílt, egyszerű érvelésekkel és megtanul kegyesen hazudni, vagy éppen érdekből hazudni... Ezek elengedhetetlen részei a mai felnőtt létnek, annak, hogy sikeres, elégedett ember legyen, ne pedig besavanyodott alvajáró, aki sokat szemez az öngyilkosság gondolatával.

Persze, az hogy nem segít, és a többi csúnya dolog, de megnyugtatásul azt tudom summázni, hogy tényleg jobb, ha sikerül egy önző, egoista gyereket engedni a világba, mint egy együttérző, segítőkész, felelősségteljes embert... Az utóbbiak nem élnek sokáig, belerokkannak saját magukba. Szóval ezzel a gondolattal lehet vígasztalódni, ha nagyon kilátástalan a helyzet.

Szia!

Remélem,nem haragszol,hogy letegezlek,23 éves vagyok.

Nekem van egy húgom,aki ugyanez a korosztály,valamint nekem sem volt annyira régen a kamaszkor...:-)Tehát elég élénken emlékszem rá.Én sajnos elég hamar rákényszerültem,hogy megtanuljak főzni,háztartást vezetni,mert anyu elég beteges,s már akkor is sokat volt kórházban.Fiatalon meg kellett tanulnom,mi a felelősség,de szerencsére anyu kicsi koromtól kezdve befogott.Természetesen nem voltam szent,és én is átestem a lázadó korszakon.Minden szombat este eljártam bulizni,vasárnap sokszor délig aludtam.Mikor anyu elmondta,hogy neki ez rosszul esik,hogy rá hárul a háztartásban elég sok minden,és párszor elmagyarázta,mit miért tesz,akkor megértettem,mi a baja.Igaz,ezután csak házimunkában segítettem jobban,de a bulizás megmaradt.Mondjuk én mindig szóltam neki,kivel,és hova megyek,mert elvárta.Valahogy észérvekkel tudott rám hatni,és mikor elbetegedett,rádöbbentem,miért fogott be olyan korán.Azt akarta,hogy ah vele történik valami,vagy egyedül maradok,elboldoguljak.

A húgom most lépett a fent említett korosztályba.Nembulizós,van komoly barátja,tanul.Viszont a házimunkában nem annyira szorgalmas.Ha anyu megkéri valamire,megcsinálja,de magától nem jutna eszébe,nemlátja meg,mit kell csinálni.

Ha a lányodban van egy kis jóérzés,és lelkileg érett,akkor észérvekkel tudsz rá hatni.Ha lélekben még gyerek,akkor nem biztos,de akkor is el kéne mondani neki,hogy a saját érdeke is,nem csak a tiéd,hogy megtanuljon boldogulni,és kivenni a részét a munkából is.Ezt addig ismételgetni neki,míg el nem gondolkodik rajta.Persze ehhez is idő kell,mert most még nem látja át,menyire igazad van.