Miért van az, tényleg úgy van-e, hogy a szegény, alacsony végzettségű szülök gyerekei is szegények és alacsony végzettségűek lesznek?

Az nem igaz, hogy a gyerekből nem lehet más, mint a szüleiből, de az tény, hogy ritka, amikor magasabb végzettséget, jobb életszínvonalat teremt magának. Egy egészen személyes példa: a férjem szüleinek csak általános iskolai végzettsége van, mondjuk mindketten egész életükben dolgoztak, de na, sosem volt még szakmájuk sem, és nem is éltek túl jól soha. Van négy gyerek, közülük egyes egyedül a férjemnek van érettségije, pedig őt is ugyanúgy nevelték, mint a testvéreit, őt sem piszkálták, hogy jól tanuljon általánosban, utána őt is szakmunkásba íratták be, pedig szeretett volna gimnáziumba, vagy szakközépbe menni. Később, munka mellett szerzett érettségit, és most levelezőn jár egyetemre. A három testvérének "csak" szakmunkás végzettsége van, sőt, az egyiknek még az se.

De én pl. dolgoztam hátrányos helyzetű településeken, és volt, hogy végig kellett kérdeznünk nagyon nagyon sok embert, hogy neki milyen végzettsége van, és mit dolgozik, illetve a szüleinek milyen végzettsége volt, és mit dolgozott. Iszonyúan kevesen voltak azok, akiknek magasabb végzettségük volt, mint a szüleiknek.

Az iskolának meg valóban az lenne az egyik célja, hogy ezeket a hátrányokat csökkentse, de hát sok esetben inkább csak tovább növeli a lemaradást. Nem csak a családról van szó, de persze arról is. Viszont képzeld csak el, hogy egy olyan gyerek, aki otthon még ceruzát sem kapott soha a kezébe, akinek otthon még fogkeféje sincs, bekerül első osztályba. A pedagógus meg már eleve úgy fog hozzáállni, hogy hülye, igénytelen, suttyó, és az is lesz belőle. Vagy hogy állnak hozzá ahhoz a gyerekhez, aki nyakig koszosan, sárosan megy iskolába? Még akkor is, ha amúgy olyan helyen lakik, ahol nincs betonozott út, és két km-t gyalogol az iskoláig, akkor is, ha esett előtte napokig az eső. Mert ilyen is van. Meg eleve, mennyire tud figyelni a suliban az a gyerek, aki így kezdte a napot, két km gyaloglással, nem túl jó útviszonyok közepette, természetesen ezt a távot üres hassal tette meg, és ha alsós, akkor majd első szünetben kap tízórait, de ha felsős, akkor még azt sem, csak majd ebédet. Na meg persze, az otthoni körülmények. Melyik az a gyerek, aki lelkiismerettel, magától leül otthon gyakorolni azt, ami a suliban nem ment neki? Főleg ha elsős. Hát nem sok. De ha a szülőt nem érdekli? Vagy nem is tudja, hogyan segítsen neki? Így már első osztályban prímán le lehet maradni, olyannyira, hogy az életben be nem hozza szerencsétlen. Így nem csoda, ha neki sem jut több, mint a szüleinek.

Még most sokban igazuk van az előbbieknek. De néhány év múlva ez nem lesz igaz! Visszatérnek a Horthy-éra idejében levő állapotok! Csak az tud tanulni, akinek a szülei tudják fizetni a taníttatását! Sok családban már ma is komoly gondot okoz az iskolakezdés, az érettségi. Egyetemről nem is mernek álmodni. Ehhez még sok gyerekesnek sem kell lenni.

Egyre csökken az államilag támogatott helyek száma, és oda is elsősorban a határontúliakat veszik fel. (Kell a szavazat a Fidesznek) Aki komoly egyetemre pl. orvosira jár, az nem tud diákmunkát sem vállalni. Számára az egyetem csak elérhetetlen álom marad.

Németország jobban áll nálunk, de ott ismeretlen a százezrekbe kerülő szalagavató és ballagás. Sokan ezt is csak hitelből tudják fizetni.

Ez pedig ahhoz vezet majd, hogy akinek nem tehetősek a szülei, nem tud tanulni, és igaza lesz a kérdezőnek.

CSak a vastagbetűt olvastam a kérdésben.

Nagymamám szomszédai: összedőlni készülő ház, kút, az öregek közül már csak a nő él , kb 85 éves, 0 iskola (kis faluban), van 4 gyereke. 2 vele él, de mindig dolgoztak valamit, nem isznak, nem cigiznek. A másik 2 közül a férfi kő gazdag, mérnök-közgazdász, a nőt nem tudom, de ő sem ott él már, hanem vmelyik nagyobb városban és ők is pénzesnek tűnnek.

Szóval lehet egy szegény , alacsony végzettségűnek is VALAKI a gyerekéből.