Hogy értessem meg vele, hogy ez így nem igazságos?

A fizetések egy részét átuttaltatni egy tényleg közös számlára, amihez mindkettőtöknek van hozzáférése és ezen túl abból intézni az életet, a többiből ami meg a saját számláitokon marad, mehetnek a saját kiadások, esetleg még az ünnepi ajándélok is.

Mivel ilyesmivel még nem volt dolgom ezért ez csak egy elméleti javaslat -> akár még működhet is!

Amit leírsz, az nem közös kassza. Te kifizetsz minden közös kiadást, ő meg a kaján kívül semmibe nem száll be, hanem elkölti a pénzt másra. Egyébként milyen munkakör az, ahol elvárják a márkás parfümöt?

Szóval ne finomkodjál, hanem állj a sarkadra. Beszéld meg vele, hogy melyik költségeket fogja ő befizetni (ezt ellenőrizd is, és melyiket te). A költségeket ne megfelezzétek, hanem a fizetésetek arányában osszátok el. A befizetéseket vagy utalja el ő, és ellenőrizd, hogy rendben van-e, vagy kérd el a pénzt, amennyi kell.

Így neked is marad majd pénz a "közösből", amiből tudsz megtakarítani, vagy fodrászhoz menni.

Biztos vagyok benne, hogy nem fog neki tetszeni, hülye lenne adni a pénzéből, ha eddig nem kellett, de te ne hagyd magad meggyőzni. Szerintem ez nem jó, ahogy nálatok megy.

6-os. A közös kassza nem attól közös, hogy közös a számla. Hogy hova megy a pénz, csak helyrajzi kérdés, ha a felek agyában rend van és tényleg közösként tekintenek a pénzre, akármelyikük számlájára is landol.

A kérdezőéknél sajnos ez nem valósul meg.

Nehéz lesz innen szépíteni. Eleve nehéz, sőt lehetetlen a közös kassza úgy, ha a felek pénzköltési szokása ennyire homlokegyenest különbözik.

Kérdező, talán nálatok pont hogy a "külön" felé terelődés hozhatna megoldást. A költségek abszolút, vagy fizetésarányos felezése után a maradékkal mindenki maga gazdálkodik.

(Mondjuk tartok tőle, hogy nem egy könnyen fog ebbe belemenni. Aki már megszokta a "jót" (hogy kb. ingyenélő lehet a másik mellett), az nemigen enged. Sok válást láttam pont emiatt.)