Gonosz vagyok, hogy nem adtam neki kölcsönt? (Bővebben lent)

Előjáróban le kell írnom a történetet. A nagyanyám örökbe fogadott 30 éve egy kisbabát, akkor amikor anyám a nővéreimet szülte meg. Emiatt, hogy a gyereket foglalkozott, nem tudott velünk - velem sem - foglalkozni és nem igazán volt a nagyanyánk, mert minden idejét az ő nevelésére fordította.

A gyerek mikor felnőtt éveken keresztül a nagyanyám nyugdíjából tartotta el magát.Élősködő, mert volt, hogy egyszerűen nem akar keresni munkát, de cigire meg piára mindig volt képe pénzt követelni, mialatt a nagyanyám nélkülözött. Sosem jutott eszébe, hogy segítsen neki, hozzon neki valamit piacról vagy hogy születésnapjára meg karácsonyra vegyen neki valamit. Nagyanyám annyira félt tőle, hogy a konyhakéseket elrejtette előle.

Ráadásul borzalmas munkamorálja van, ha van kedve megy dolgozni, ha nincs akkor nem. Emiatt persze rendszeresen kirúgják, amit úgy ad elő, hogy a munkahelye szűnt meg és emiatt nincs munkája.

Folyton kölcsön kér másoktól és egyszerűen már senki nem ad neki pénzt, mert nem fizeti vissza.

A nagyanyámat elköltöztettük a régi lakásából és azóta ennek az embernek nem nevezhető lénynek apám fizette a lakbérét, amíg nem talált munkát.

Természetesen mindig úgy alakított mindent, hogy ne legyen munkája így folyton tudjon apámtól pénzt kérni. Ezt a szüleim - és persze mindannyian - meguntuk, adtunk neki pénzt repjegyre, hogy Londonba menjen munkát találni, mert valami haverjával bérelnek lakást.

A nővérem kint él és már megkereste, hogy tudna-e kölcsönadni ő pedig elküldte. Engem is megkeresett de én is elküldtem őt.

Én azért sem akarok neki kölcsönt adni, mert még mindig tartozik és folyton ködösít, megbízhatatlan, a pénzét cigire és piára költi folyton, ráadásul, ha felelősségre akarja őt bárki vonni, akkor lapít.