Tényleg "semmi", hogy normálisan eltartom magam kollégistaként, vagy csak anyám nem elégedett semmivel se?

Ez volt az első évem az egyetemen, nyelvszakos vagyok. Teljes mértékben önellátó voltam, talán ha 5000 ft-ot kaptam összesen az egy év alatt a szüleimtől. Tudom, hogy nem keresek hihetetlen mennyiségű összegeket (30-50 ezer forint egy hónapban) de már most olyan dolgokkal foglalkozom, ami a szakomhoz kapcsolódik (tehát nem a mekiben kerestem meg ezt a pénzt, kiegészítő munkának el szoktam vállalni ezt-azt, bolti kisegítést, ilyesmit, de nem ez a jellemző).

A szociális támogatásom 12 ezer forint volt, tanulmányi ösztöndíjam nem volt. Soha nem volt olyan, hogy annyira üres lett volna a számlám, hogy mondjuk egy hirtelen jött nagyobb kiadást ne tudtam volna fedezni (ügyeltem arra hogy legalább 200 ezrem mindig legyen). Eljártam szórakozni, meg tudtam venni mindent, ami szükséges és változatosan ettem (igaz, főztem magamra általában, talán havi 1x rendeltem kaját).

Anyám szerint ez akkor is "semmi", mert csak azért tehetem ezt meg, mert kollégista vagyok. Nyilván, ha albérletben laknék és a bérleti díjat meg a rezsit is fizetnem kellene, akkor nem lenne elég ~40 ezer havonta, hanem kellene 140 is, de akkor nem is tudnék nappalin tanulni, hanem akkor teljes munkaidős állásra lenne szükségem.

Kicsit csalódott vagyok, legalább egy pici elismerésre számítottam volna, hogy így magamtól mindent megoldottam eddig :(