Mi tennétek a helyemben? Fogadjam el így?

Ha úgy látnátok, hogy a férjetek nem a legjobb apa, mit tennétek? Úgy értem, hogy szereti a kicsit és engem is, viszont sokszor olyan útálatos velem is a kicsivel is. Teljesen más a nevelési elképzelésünk, sok mindenről a meglátásunk. Nem egy dédelgetős fajta, inkább nyúzza a gyereket, szereti, ha piszkáálhatja. Ha a kicsi ellenkezik, hogy nem akarja, hogy az apja ezt és ezt csinálja sír, csapkod. De a férjem mégis erölteti. Mindig hagyta, hogy pofozza, csak kinevette, most meg már nem tetszik neki, hogy mindig odacsap neki a kislány. Mondtam ezt is a férjemnek, hogy neki kellene ezt lerendezni vele, én hiába szólok, ha ő nem mondd semmit. Nem neveli, minden rám marad, mert állítása szerint őt idegesíti, hogy olyan értetlen és amit egyszer már elmondott miért akarja megint csinálni. Engem nem bánt, jó van, hogy néha, ha nem tetzik neki valami behisztizik, de amint csapkod, leállítom és már adja is a puszit, tudja nem szabad. Vannak határok és igyekszek következetes lenni. A férjem meg mindig azzal fenyegeti, hogy majd ő is odaver neki, amikor megcsípi visszacsíp a kicsinek és ő meg csak hüppög és keservesen sír. Szerintem ez nem megoldás, hiába mondom a férjemnek, ha ő csinálja a kicsi is fogja. Volt hogy láttam rácsapott a kezére, nem magyaráz el neki semmit, azt se tudja mit miért mondd vagy tesz az apja. Ezt is mondtam már a férjemnek, hogy értelmes és megért mindent, ha szépen mondja nem kell lekiabálni, akkor megijed. És verni meg ne próbálja, mert jó gyerek. Hisz szerintem apának sem tetszene, ha leüvöltenék és nem is tudná most miért. Megenged neki valamit, majd legközelebb már tíltja. Hiába mondok bármit, az a válasz, hogy én ki akarom sajátítani a gyereket és nem hagyom, hogy ő is foglalkozzon vele, ami persze hülyeség. Csak a férjem nem igazán szeret törődni vele, ha vigyáz rá, nem játszik vele, hanem tévézik, vagy piszkálja. Ha kér valamit nem adja oda, mondja menj hozz magadnak, persze nem tudja, mert nem éri el, nem bírja kiszedni. Erre azt mondja, nehogy már mindig körbeugráljunk, engedj magadnak vizet stb. Nekem ez nem tetszik. Amikor valamiért hisztizik, leszidja, pedig nem is hisztis, csak ha apával van, még gyerek! Annyira jó kislány, komolyan ilyenből akár 100-at is nevelnék, ő meg bírálja, hogy dagi vagy, dinnye fejű, kényeskedsz... Ezeket is hiába mondom, hogy az önbecsülésének nem tesz jót, nem szabad a gyerekkel így beszélni és zsarolni, mert sokszor zsarolja is. Vitázik vele és kiröhögi.

Nem tudom, hogyan lehetne ezt a helyzetet megoldani, mert ez így szerintem nem jó, a férjem nem is neveli, inkább elrontja sokszor, aztán meg csapkod, hogy milyen ez a gyerek és otthagyja. Félek ez lelkileg megviseli, bár azt már tudja, hogy én vagyok a biztos pont rám számíthat, mert én akkor is vele vagyok, ha valami miatt mérges és megnyugtatom, vagy lecsillapítom, nem leugatom és otthagyom. Akármit mondok a férjemnek, visszatámad és engem bírál. Mert persze van, hogy én sem tudok helyzetekben mit tenni, de folyamatosan tanulom, ahogy nevelem és vele vagyok. Persze mindig olyankor akar vele hülyéskedni, pl csikizni, dögönyözni, amikor délután tenném le aludni, vagy este, zenét hallgatna vele, táncoltatná, futkorászik, felpörgeti a kicsit én meg kínlódok, mert iszonyú nehezen alszik el és sír. Ezt is mikor mondtam neki szépen, miután elaludt a kicsi, hogy legközelebb ne alvásidőben pörgesse fel a gyereket, itthon van máskor is, mert nehezen alszik el és vele tol ki, mert próbálkozik ellenkezni és csak sír, hogy még játszana nem akar aludni; akkor is azt mondta, hogy jó értem nem nyúlhatok a gyerekemhez és hasonlók, neked mindent lehet nekem semmit...Rosszabb mint egy gyerek, bármit mondok, kérek, megsértődik, támadásnak veszi és egyből támad valamivel, vagy bírál. Vagy vacsi előtt ad csokiskekszet a kicsinek, aztán meg veszekszik velem és vele is, hogy nem akar vacsorázni a kislány, mert persze inkább a kekszet enné még. Mintha direkt nekem akarna ellenkezni, mert tudja, hogy mit nem kéne és azért is. Egyszer azt mondja, hogy minek már 8-kor ágybatenni egy 2 évest másszor meg meséli, hogy az xy gyereke még este 10-kor viháncol, milyen szülők, hogy hagyják.

Nem tudom mi tévő legyek, félek ez hosszútávon nem lesz jó.