Anyukámat zavarja, hogy túl sokat beszélgetek vele? 14/L

:( mas szulo meg azt nem erti miert nem hajlando vele kommunikalni a gyereke...

Mi van ha csak epp rossz napja volt? Vagy faradt volt? Sokat dolgozik?

Amugy az se eppen normalis ha Neked nincs senki mas olyan baratod akivel beszelgethetsz.

Talan az jo lenne ha egy kis ideig nem probalnal meg vele ugy beszelgetni csak ha o kezdemenyezi. Nem azt mondom, hogy meg koszonni se koszonj, csak ne "eroszakold ra magad".

Írod, hogy felhozol egy témát és arról beszélsz órákat, ő meg bólogat és tőmondatokban válaszol. Ez a baj. Anyukádat fárasztja, hogy túl sokat beszélsz és hát istenem, van ilyen, betelt a pohara, most nem volt kíváncsi a hosszadalmas beszédre. Inkább rövid, életszerű kérdéseket tegyél fel neki, érdeklődj a dolgai iránt, aziránt, hogy hogyan telt a napja, hagyd érvényesülni őt is, és próbáld meg őt hallgatni, nem pedig hosszasan beszélni, mert valóban az agyára mehetsz. Kérdezd meg egyszerűen, hogy tudsz-e neki segíteni valami házimunkában, azt pedig duma nélkül csináld. Illetőleg kérdezd meg, hogy van-e valami gond, min változtass, hogy ne érezze fárasztónak a beszélgetést.

Amúgy meg miért vagy magányos? Barátnőkkel kellene beszélgetned.

barátokat kel szerezni,

téged se érdekel ha anyád a kollégája szemmütétjéről beszél, őt se érdekli ha te a kedvenc rajzfilmedről dumálsz

Nálunk a családban természetes, hogy gyakorlatilag folyamatosan beszélgetünk. Bár nem tudom, nálad mennyire "erőltetett" ezeknek a témáknak a felhozatala...

Anyukád lehet, hogy unja, sajnos erre következtetek abból, amit leírtál. De, ha így van, az nagyon szomorú.

"véletlenszerűen felhozok egy témát és arról beszélek órákat"

"Elég magányos vagyok"

Oké, ez a két dolog valószínűleg összefügg... elég idős vagy már ahjoz, hogy a másikat is meghallgasd, hogy hagyd őt is témát választani, vagy hogy észrevedd, a beszélgetőpartnerednek is vannak igényei, hangulatai, problémája. Gondolkozz ezen.