Mit tegyek? A adnátok tanácsot? Annyira rossz ez így?

17 éves lány vagyok, és van egy problémám ami engem nagyon bánt, de itthon nem tudom megbeszélni, egyedül pedig nem tudom megoldani, ezért szépen kérlek titeket, hogy adjatok tanácsot, vagy segítsetek nekem. Bocsánat ha hosszú lesz a sztori, de muszáj belevinnem 1-2 mellékes dolgot is, hogy érthető legyen a történet, továbbá probálom visszafogni magam a csunya irásban… de ha nem megy akkor kipontozom.

A baj a következő:

Félévkor váltottam szakközép iskolát.

Mert ahova addig jártam 11.-be nos… hát nagyon nagy volt a követelmény, és rengeteget kellett tanulnunk… sokan meg is buktak, és sajnos én is matekbol félévkor.

Abban a sulimban volt 2-3 lány akik folyamatosan piszkáltak, akkoriban nem hagytam magam, visszamondogattam nekik a magamét, és össze is vesztünk…

De félévkor eljöttem, és találtam egy sulit a lakóhelyemhez közel, amihez bőven elég a tudásom, és ott nem követelnek olyan sokat, jól is tanulok.

Az elején megfogadtam, hogy itt csendes leszek, kedves és megértő leszek mindenkivel, nem fogok balhézni, és akivel csak lehet összehaverkodom, és megpróbálok jól beilleszkedni, és tanulni fogok, szóval új lappal indultam…

Az első hetek szépen teltek… hamar befogadtak, mindenki kedvesnek és közvetlennek tűnt, én is olyan voltam velük, és a mai napig is mindenkivel jófejkedek mindenkivel próbálok haverkodni, pedig már 1 hónapja vagyok itt.

Az osztályomban van 25 fiú, 1-2 kivéve az összessel jól kijövök, a többi 2 vel sem azért, mert összevesztünk, hanem mert mondjuk csak néha beszélek velük.

A lányok közül viszont… na igen… itt jön a baj.

Van 3 lány az osztályban velük minden oké, jol megvagyunk… de rajtuk kívül még van 4…

És teljesen rámszálltak, kb 2 hete.

Sosem voltam velük szemét, sosem vágtam rájuk pofákat, pedig ellenszenvesek, de nem mutatom, másoknak sem mondom, igyekszem aranyos lenni velük, köszönök nekik, ha neki megyek bocsánatot kérek stb.

De ennek ellenére nem hagynak békén, és a dolog egyre durvább:

2 hete kezdődött, hogy megszolták az öltözködésemet, akkor ugy voltam vele, hogy az nem érdekel, biztos irigyek, mert rajtuk kívül mindenkinek tetszett.

De utána elkezdték, hogy én lenéző vagyok… és hogy én folyton bámulom őket, a többiek is hallották, és mondták is, hogy nem vagyok lenéző sem beképzelt, mert a srácok birnak.

Akkor még ugy voltam vele, hogy nem érdekel majd ráunnak.

De most 2 napja már nagyon fáj amit csinálnak:

Tegnap megkért a tanár, hogy irjak fel neki 1 képletet a táblára, én felirtam jol, erre jött az oltás: „Rohadt kis ku*va, biztos viszket a pi*ája… meg a pecke, kis stréber ri*anc”

Rosszul esett, de nem mutattam, leültem.

Aztán ma is kaptam az ívet, amikor valaki ki megy a tábához vagy felelni, akkor mindig megnézem kiaz. És ma azzal jöttek, hogy én folyton bámulom őket, és biztos leszbikus vagyok, (van barátom)

Ez is fájt, de az info óra volt a legrosszabb.

Kicsúfolták a képeimet közösségi oldalakon, leri*ancoztak, le*urváztak, voltam fa*opó ri*anc, le*uzizták a barátomat, azt mondták, hogy csúnya vagyok, és hogy én az összest tanárt végig szo*om, azért vagyok ilyen jó tanuló…

Azzal dicsekszik a lány a másiknak, hogy ő engem megcsapkod és megver… ha telefonálok akkor is csesztetnek, hogy „biztos hívja a bandáját” erre a másik: „jaj de félek, majd én megverem”

Tudom semminek tünik, de nagyon fájt… nem figyeltem rájuk… mintha nem is hallottam volna semmit, arra sem néztem, de könnyes lett a szemem, mert nagyon fájt, de nem látták.

Alig tudtam visszatartani a könnyeimet.

Iskola után jeleztem a barátomnak, hogy ha bármi levelet kap, akkor ne higgye el, mert félek hogy feltörik a közösségi profiljaimat… és irogatnak majd és bekavarnak.

Amit csak tudtam infon láthatatlanná tettem az adatlapomon(képeket).

A barátom azt mondta, hogy nekünk nem tudnak bekavarni, mert Ő szeret és csak nekem hisz.

És mondta, hogy szívesen megvéd és kiosztja őket, de a 2 csaj roma, és félek, hogy ebből balhé lenne.

Amikor hazajöttem anyum látta rajtam, hogy nagyon szomorú vagyok… elmondtam neki.

Erre megjelent apám, aki nekem állt ordítani, hogy én egy szerencsétlen vagyok, és azt mondtam neki, h itt nem fogok balhézni… hiába próbáltam neki elmondani, hogy egész nap kussolok, nem hitte el… szóval ez volt a hab a tortán ma.

Ha az igazgatóval beszélnék, vagy az ofővel akkor kiderülne és gyáva lennék, ha visszaugatnék akkor mégjobban csesztetnének, ha pedig szó nélkül hagyom nem állnak le.

Egyre nehezebben bírom ezt, és tudom hogy ez már csak rosszabb lesz, csak nemtudom, hogy ezt mivel érdemeltem ki, amikor semmit nem ártottam nekik, rájuk sem nézek, mellesleg olyan buták… hogy még az oltásokat sem értik, és ők verik magukat.

Mindig elfolytom magamban az indulatot, de sajnos ez a párkapcsolatomban jön ki, mert türelmetlen és ideges vagyok… és nem akarom, hogy ott okozzon bajt:S

Mert oké ne foglalkozzak velük, de hallom és fáj.

Bocsánat, hogy hosszú regény lett:(

Könyörgöm adjatok tanácsot, és segítsetek, és ne nevessetek ki, mert most is sírva irok… és nagyon fáj ez az egész. Köszönöm előre is.