Külföldön élök, dolgozók:van honvágyatok?

Én könnyen megszoktam.bár igaz,hiányzik mindennap,de be kellett látnom,hogy ha normális életet akarunk,meg nem akarunk éhen halni,akkor muszály itt lenni.a pénz nagy úr sajnos.bár én viszonylag gyakran haza látogatok,3-4 havonta.most is megyek 1 hét mulva,nagyon izgatott is vagyok,meg szomorú egy kicsit is.a férjemnek dolgoznia kell,nem jöhet velünk,és rossz lessz.nagyon rossz a honvágy,de ha ott van veled a családod,az könnyebbé teszi

(Zsoka)

En evente 1-szer megyek haza kb. 1 hetre.

Iden pedig valoszinu nem is fogok menni.

Igazabol amikor hazaerek annyira elcsodalkozom, hogy Magyarorszag abszolut nem fejlodik, hanem pusztul. Engemet ez annyira elkeserit, hogy jobb ha nem is latom.

A csaladom pedig elegge kicsi, a lenyeg itt el velem.

Ezt csak azert irtam, mert olvasom, hogy azert vannak akik gyakran hazajarnak.

10:52 vagyok. 10:58.!

Nagyon nehéz itthon, mikor már megszoksz egy bizonyos életszínvonalat kint.Mi nagyon talpraesettek vagyunk a párommal, azt hittük, ha hazajövünk simán vesszük majd az akadályokat és legalább a családunkkal lehetünk. Aha, hát nem.Másfél év volt mire találtam olyan állást, ami nem minimálbéres, a páromnak valamivel hamarabb sikerült. Mire nekem beindult a szekér, addigra az ő munkahelye egy az egyben megszűnt. Most saját vállalkozásunk van, született egy gyermekünk és akárhányszor megnézem a kinti képeinket elkap a sírás.

az a nyugalom, amit kint él meg az ember egyrészt azért, mert megfizetik ez embert, másrészt azért, mert tudod, hogy ha váltani kell, akkor is lesz munka pótolhatatlan. Persze a család is, akiket itthon hagyunk. Az én GYED-em és a pénz, ami tisztán marad a vállalkozásból annyi, hogy éppen megéljünk és a gyereknek meglegyen, ami kell. A családunk sem úgy áll már hozzánk, mint rég(már nincs ugye pénzünk, mikor kérnek), úgyhogy nagyon meg kell gondolni, hogy hazajön e az ember, mert iszonyat nehéz!!!!!!!!!

Saját házról csak álmodozunk, a kint összegyüjtött pénz elment a munkanélküli időkben és a vállalkozásra.

Pedig nem élünk ám nagy lábon.