Mit tennétek a helyemben?

Nem értek én sok mindent, azonban, egy valamit főként. Miért van az, hogy a családomban veszekedések vannak? Ez addig elviselhető amíg ritkán, kevés ideig tartanak, de amikor gyakorivá válik és egész nap ezt kell hallgatni, az eléggé hervasztó. Ahhoz, hogy végképp kiverje a biztosítékot, el kellett menjek valaki máshoz.. Szülinapra mentem, és ott is aludtam. Meglepve ébredtem, mert az ő családjukban nem gyakoriak az ilyen esetek. Békében keltem fel, senki nem kiabált, nem kért számon. Amíg ott voltam egy kisebb veszekedés sem volt, vagy ha volt is csak pár másodperces.

Nálunk minden veszekedésben ugyan az van. Anyám elkezdi mondani a magáét, hogy milyen szar az élete, és hogy ő csinál mindent mi meg semmit. Ossza az észt hogy miket kéne megcsináljak stb… A gond az, hogy hiába csinálom meg, ő mindig ideges. A fojtonos kiabálása miatt, a szobámba kényszerülök, ahol fejhalgatóval a fejemen, lehetőleg hangos szenével elfoglalom magam, mert addig sem hallom a vitákat, amik igazábol egyoldalúak, mert ha beleszólsz a „beszédébe” akkor aztán reggelig nem hagyja abba. Lehet, hogy bennem van a baj, de szerintem ez nem fer. Más gyerek békében élhet, csinálhatja amit szeretne (oké, tudom hogy vannak hozzám hasonló esetek is).

Komolyan nem tudom, hogy mit kéne tegyek, de ez így kibírhatatlan. Szerintetek, hogy tehetnék valamit a probléma ellen?