Hogy viselitek azt, ha a párotok komoly depresszióban szenved?

Lehet hogy csak a leírásodon nem jön át de így nem tűnik annyira komolynak. Az sem érződik hogy szeretnéd őt. A rossz időszakaiban adj neki egy pofont hogy mégis hogy képzeli amit tesz, a többiben meg örülj annak hogy épp jó időszaka van. Nem unalmas mellette az élet és a gyerekednek is segít ez bonyolultabb téma minthogy itt meg lehessen beszélni de persze ez is egy út.

Én egy ilyen ember mellett nőtem fel, és ha a párom ilyen lenne menekülnék. Lehet hogy az én emlékeim rosszak, nem tudom.

Mi az hogy a te emlékeid rosszak? Legalább érthető választ próbálnál adni.. Mekkora lúzerek vannak,

ja, gyógyszert szed, meg terápiára jár, de az egyik válaszoló szerint, "csak hangulatember". A másik szerint meg a szar napjain csak fel kell pofozni. Felpofozni egy mániás beteget a depressziós szakaszban? Honnan jöttél te a középkorból? Itt tényleg idióták vannak, hallod.

igen és továbbra is úgy gondolom hogy ez baromság. nem szenved semmiben, ennyi erővel én is mondhatnám hogy kezeljenek mert gyakran változik a hangulatom. itt egy csomó hülye hisz mindenféle hülyeséget, de nem lesz semmi sem jobb. bár rajtam ne múljon: legyen a várt válasz, amit akar.

Hány éves vagy? Van gyerek? Csak azért, mert én 25 éve élek ilyen beteggel, 2 gyerekünk van. Még egyszer nem tenném. A gyerekek is szenvedtek miatta, már felnőttek, most egyáltalán nem állnak szóba az apjukkal, nem látogatják. Emiatt én sem láthatom őket:-( Csak ha nagy ritkán a férjemet sikerül kórházra rábeszélni, (2-3) évente, akkor láthatom a fiaimat. Egyébként marad a skype, meg telefon, de személyesen nem jönnek, látni se akarják.Ha újra kezdhetném, visítva menekülnék, amint kiderül a betegsége. Elviselhetetlen, amikor kitör rajta. Egy fizikai, testi betegséget könnyebb elviselni hozzátartozóként, ott a beteg is elfogadja a segítséget. De egy lelki bajnál nincs betegségtudata,sőt én vagyok a bolond, amiért orvost, gyógyszert erőltetek.

Kedves kérdező!Emberre válogatja, kinél hogy jelentkeznek a tünetek.Én kevert pánikbeteg vagyok, tehát depresszió és pánikbetegség együtt. Hozzáteszem nő vagyok! Négy éve kezdődött egy feldolgozatlan lelki tarauma okozta, amit több ember is elkövetett ellenem. Tehát volt okozata, hogy a vidám emberből szép lassan lelki roncs lettem. Iszonyú napokat éltem át, amikor elmentem egy pszichiáterhez egy évvel ezelőtt. A férjem szegény csak nézte a borzalmas pánik rohamaimat, ami kiugró vérnyomást az egekig, szapora pulzust, szédülést, remegést, szapora szívverést és rettenetes halálfélelmet, és megsemmisülés érzést okozott. Ja és mindenféle vizsgálaton keresztül mentem mert testi tüneteket is okozott. kínzó fájdalom gyötörte az egész testemet, Kezeltek reumával, szívemmel, értágítókkal, neurológusnál is voltam, mire az egyik orvos azt mondta maga pánikbeteg. Egy éve szedem a gyógyszert,, és tudod akkor voltam a legboldogabb, amikor a gyógyszerszedést elkezdtem nem volt pánikrohamom, na az volt életem legboldogabb napja. Hogy azután kimertem menni az utcára, emberek közzé mertem menni bátran és nem félelemmel teli gondolatokkal. Igen és közben dolgoztam, felelősségteljes munkaköröm van, ahol az agyam a pénzkeresetem. És érdekes írás közben oda tudtam koncentrálni, pedig rettenetes állapotban voltam. A gyógyszerszedés előtt én is rapszodikus voltam. De a férjem kitartott mellettem és a gyerekem, és szüleim is. Munkatársaim is bíztattak, mert láttak milyen voltam előtte, közben és mi lett a végeredmény amikor elmentem orvoshoz. Most ott tartok, de őszintén a frontok nagyon megviselnek, a telet utálom, a nyarat viszont imádom. De tisztában vagyok betegségem súlyával, és kerülöm a depressziv helyzeteket, az okozókat kiiktattam az életemből, nem is állok velük szóba, de soha az életben. Ezt megfogadtam. És azt is megfogadtam nemleszek senkinek a szemét kosara, csak a szük családi körömnek a munkámnak élek. Túl jó voltam, túl engedékeny voltam előtte. Ez a betegség ráébresztett arra nem szabad hogy kizsákmányoljanak, nem szabad olyan emberekkel törődni, harcolni a kegyeikért, akik nem érdemlik meg. Mindenhol megakartam felelni, és a szervezetem így állított le! Nem tudom milyen gyógyszert szed a férjed, lehet váltani kellene. De ilyen emberek, amilyenek mi vagyunk saját magunknak is tenni kell hogy jobban érezzük magunkat, és környezetünk eltudjon viselni minket. Viszont ha szereted a férjedet, abban a negatív időszakában inkább hagyd, ne is figyelj rá, mert valszínű észre sem veszi hogyan viselkedik. Gondolj bele, vannak józan bolond emberek sajnos, mint az első férjem volt, akinek nem voltak ilyen problémái, mégis mindig szekált, nőzött, és nem foglalkozott a családjával. De ki-ki a tűrőképessége szerint, mint közeli családtag döntse el, hogy tud-e alkalmazkodni hosszú távon ilyen emberhez, vagy sem.