Ti ledolgoztatnátok fiatokkal és barátnőjével a háznál azt, amit megesznek? 22/L

#21: Pont ugyanezt tenném. S nem mennék sűrűn...

Megáll az ész. Mi gyakran megyünk a párom anyjához, aki sosem volt gazdag, most nyugdíj mellett eljár dolgozni. Kapunk tőle kismillió dolgot, mi szinte sose adunk semmit, mert nem tudunk mit, jó, néha viszünk gyümölcsöt vagy sütit, de pl. mi sosem ajándékozunk, max. valami étel típusú apróságot, mert nem tudjuk, mit kéne (a párommal egymásnak sem adunk soha semmit, iszonyat rosszak vagyunk benne, fogalmunk sincs, mit lehetne, s őrlődés és rossz ajándékok helyett a semmit választottuk, nem adunk s nem is várunk ajándékot). Ő bezzeg tökéletes karácsonyi ajándékot ad, pont, ami hiányzik, és sokat és máskor is mindig kapunk egy csomó ruhát, s más tárgyakat, pl. kosarat, kis datolyapálmákat, zöldséget, bármit.

Ha veszünk neki valamit a boltban, kifizeti, bár én igyekszem tiltakozni, hisz annyira sokat ad ő, amit nem kap vissza. Ami a hűtőben van, azt ehetjük (nyilván vannak korlátok, nem esszük fel kérés nélkül az elrakott ételt, de vágunk a sajtból és eszünk zöldséget), meg ilyenek.

Ja, szinte sosem kell segítenem semmit, évi egy krumplipucolás kb. a sok-sok ottlétből, de szerintem akkor is én kérdeztem, segíthetek-e... Viszont ő átszab nekünk egy csomó ruhát és beszeg függönyöket... A hajamat is ő vágja.

Na, ez már nekem kicsit csodaszámba megy, s olykor már kényelmetlenül érzem magam, ha belegondolok, de ő ilyen.

De hogy a gyerek párját etetjük néha, az szerintem minden normális embernek egészen természetes.

A "dolgoztatás" változó, az egészen más kérdés, de ha sajnáljuk az ételt, ne adjunk neki, milyen már ez... De hát van, aki ilyen.

Ameddig anyukám élt és a párom nálunk volt pár napot ( távolság miatt, 1-2 napra nem érte meg eljönnie, 4-5 - másfél hét közt szokott nálunk lenni) folyamatosan etette. Ha épp nem volt éhes, akkor is. Sőt, anyu engem is folyamatosan "égetett" a pasim előtt, hogy miért nem szolgálom ki, miért nem ugrálom körül.

Viszont, a másik oldalról, a családomban aki férfi, az férfi, aki nő, meg nő. De ez nem sokat számít: mindenkinek keményen kell dolgoznia. Volt, hogy beállították a páromat kapálni ( ő családja sem ilyen újgazdag, burzsoá család, de neki főleg autót szerelni ""kellett" otthon, kapát állítom, csak méterekről látott előtte:D) - nos, a kapálós nap után azért a szüleim szívták a vérünket :D

Szerintem alap, hogy, ha valahol napokat ott vagyok nem vendégként ( hanem már családtagként) akkor besegítek.

Ellenben anyósom.

Ő nem enged nekem semmit csinálni. Nagyon cuki, kedves, dolgos, óvó asszonyka ő. Csak engem teljesen zavarba hoz azzal, hogy hímestojásként van bánva velem. ( főleg az otthoni ""szigort"" ) ismerve.