Hogyan ellensúlyozzátok vagy viselitek párotok/férjetek focimániáját, egyéb hobbiját?

Nekem is van hobbim amiért élek-halok. Neki is (most nem foci hanem más). Nem lehetünk mindenben ugyanolyanok. Nem tudom mit kell ezen elviselni?? Alapvető dolog hogy elfogadjuk egymás hobbiját ha az normális. Ja persze ha valaki egész nap otthon ül és nem csinál semmit akkor tényleg nehéz elfogadni.

Ha a férjem focirajongó lenne akkor lenne két tv, vagy olyankor amikor meccs van akkor elmennék én is szórakozni, néha pedig vele nézném. Hoznék neki kaját meg ilyenek. Szeretek gondoskodni. :D De természetesen csak akkor ha ez nem függőség és ha nem az én káromra megy a dolog és ha ő is megteszi ezt értem.

szerencsére semmilyen sportért nem rajong,hozzám hasonlóan lusta...

szgépes játékokat is megunja 2-3 hét alatt,annyit meg kibirok,tudom,hogy megunja

viszont nagyondurván kocsimániás,órákat olvas kocsikról,fórumozgat,és a sját kocsiját tuningolja,órákat szöszmötöl vele,amig uj volt,eleinte 2naponta letörölgette:D

elég sok pénz is elmegy rá...de inkább erre költse,mint kocsmázzon vagy játékgépezzen...amig megkeresi a rávalot,és nem veszélyezteti a megélhetésünk,addig engem nem zavar,legalább tudom mit csinál:)

Hát ez a kérdés isteni!!!:)) Azt hittem h csak egyes ismerősőmnél fordul elő, de látom, hogy més kapcsolatot is nyom ez a teher.

Szóval, az én párom is jár, minden héten egyszer. De én nagyon örülök neki!!!!Abba az időbe, én nem megyek sehova, nem is csinálok semmi extrát, szóval én érte örvendek, mert látom rajta,hogy milyen jól esik a mozgás. Én örvendek ha elmehet. De tényleg vannak olyan párok, akiknek mindennapi vita téma a foci. Nem tudom én nekük is mondtam, hogy menjen a lány is ki a barátnőjeivel akkor valamerre és akkor nem volna hiszti.

Nekem volt nagyon durván focimániás párom, de szerencsére szakítottunk (nem emiatt).

Elhatároztam, hogy kibírom, de tudom, hogy egyszer úgyis borult volna a bili.

Nem lehet azt egy életen át bírni, hogy a tévében csak foci mehet, mert ha nem az megy, már húzza a száját, a gépen csak focit lehet nézni, a gyere, ülj ide mellém nevezetű esti romantika abban merült ki, hogy youtube-on nagy gólokat mutatott több óra hosszáig, amikor meg mondtam, hogy már nem bírom, akkor megsértődött, hogy bezzeg előzőleg tovább bírtam, tuningolt a nagy focisták neveire, hogy én is fújjam őket, és az volt az egyetlen kitörő öröme, ha eltaláltam a neveket, a beceneve is egy focista neve volt, amit persze ő adott magának, úgy hívatta magát a haverokkal, és fintorgott, amikor én a keresztnevéből csináltam becenevet, egyszóval ő volt a viccek tipikus figurája... Mindezt velem, aki legendásan utálom a focit (ugye, nő létemre), de sok mindent tudok és akarok is tolerálni, de egy idő után már szó szerint hányingerem volt, és ha menekültem, nem jött utánam, hogy ÉN mit szeretnék, mindig csak azt, hogy ő és a foci...Így szépen elfelejtettünk beszélgetni, mert ugye meccsek alatt kussban kellett lennem, és hát ugye, minden nap volt vmilyen meccs... Sokszor mondta, hogy ha vhova akarok menni vele, az nehogy meccs idejére essen... Ilyen szinten ment nálunk, és nem ám tizenévesről beszélünk, hanem 28 évesről. Aztán lelépett. Nem azért mondom, megkönnyebbültem, akármennyire is szerettem, és a mai napig nem hiányzik.