fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Tudok még tenni valamit?

Tudok még tenni valamit?

Figyelt kérdés
18 éves lány vagyok. A családom rendezett, vagyis látszólag az. az átlagembernek úgy tűnhet minden rendben van. Kezdhetnénk ott hogy 18 éves fejjel 1ö kor itthon vagyok esténként, és csak nagyon ritkán megyek valahova. Van barátom, és ha talalkozunk délelőtt estefelé már óriási cirkusz van...ma megtelt a pohár nálam és nem érdekelt amit édesanyám mondott, nem fordultam vissza eljöttem otthonról. iagzából sosem beszéltünk meg vele semmit(van egy nővérem), jóformán semmit sem tud rólunk...persze azt hiszi, hogy "nagyon okos"... allandóan halljuk azt hogy "amig az én kenyeremet eszed..." a nővérem most megy egyetemre és alig várja hogy elköltözzön. Én úgydöntötem inkább egyetemre se megyek, majd dolgozom és közben elvégzem, minthogy évekik hallgassam, hogy mekkora áldozatot hozott...Amúgy általában mindenkit lenéz, de nagyon büszke arra amit Ő csinál, és semmi sem tettszik neki amit més csinál. Nem jár sehova, még édesapámmal sem, de akkor sem ha valaki hivja. én azt hiszem azért ilyen velem mert zavarja, hogy mennyire szabad lehetek és ő mennyire nem...nem igaz hogy nem segitek a hazimunkában, mert gyakran főzök ebédet, mosogatok, takaritok, de ezek sosem jutnak eszébe. folyton elégedetlenkedik. És az az igazság magára sem ad sokat. a barátommal is gyakran veszekedünk amiatt, hogy 18 éves korom ellenére itthon vagyok a szoknyájánál...Tudom, hogy durva amit leirtam, de szeretem és szeretném ha ez változna, csak már nem hiszek ebben:( tehetek valamit? bocsánat hogy hosszú lett
2008. szept. 1. 21:40
 1/8 anonim ***** válasza:
100%
Én is hasonló cipőben jártam még egy éve. Tudom ,hogy drasztikusnak tűnik és nem is a legjobb megoldás, de azt kell csinálni, hogy akkor mész el, amikor akarsz. Ne érdekeljen, hogy mit kiabálnak össze-vissza, mondd azt, hogy "na sziasztok, majd jövök". Az első pár alkalom nagyon rossz, viszont belátásra térítheted a szüleidet. Nekem sokat segített, hogy fősulira kerültem. Szerintem te se add fel, ha van lehetőséged továbbtanulni, amint teheted kötlözz el otthonról. Nem láncolhatnak magukhoz ennyire.
2008. szept. 1. 21:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 A kérdező kommentje:
igazabol nincs gond apukammal, csak anyukam az aki "mindent tud"... koszi a valaszodat, remelem hamar eltelik az az egy ev, ami hatra van
2008. szept. 1. 21:53
 3/8 anonim ***** válasza:
100%

sztem anyukád csak azt akarja levezetni rajtad, amit fiatalkorában ő is kapott... esetleg tudsz erről vmit???

mert ha ez a helyzet, akkor nem fog változni.

igazad van, minél hamarabb fel kell szívódnod a szülői házból. remélem sikerül összeköltözni a barátoddal, és megoldódnak a dolgok...

2008. szept. 1. 23:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 anonim ***** válasza:
53%

Én 14 évesen éltem àt hasonlo dolgokat(mondjuk nem volt baràtom)de nem lehetett egy perc nyugtom se,és én nem vàrtam sokat,azonnal pakoltam egy intézetbe àt.Ma 7 év utàn nem bàntam meg,mostmàr van sajàt csalàdom,és az anyucimat azota sem érdekli sorsom.........

az a baj hogy sokan azt hiszik:idövel megvàltozik anyu.

DE sajnos ez 100 -bol 2 esetben történik meg.

Szerintem keress kiutat.hogy elmehess,vagy engedd ki a füleden amit mond

2008. szept. 2. 09:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 A kérdező kommentje:
Igen, őt is eléggé elnevelték, ilyen szempontból, mint egy 3 évest..köszi a válaszokat:)
2008. szept. 2. 11:53
 6/8 anonim ***** válasza:

Szia!

Ugyanez a helyzet állt fent évekkel ezelőtt, annyi külömbséggel, hogy nekem a testvérem sem állt mellém. Ő volt az okos, ügyes, kis egyetemista, én meg jó lett volna ha feladom az életem, és dolgozok mint egy hülye, hogy legyen pénz a tanulmányaira. Ehelyett leléptem a páromhoz, és nem bánatam meg. Azóta házasok vagyunk, nemsokára megszületik az első babánk, és nagyon boldogok vagyunk. Anyukám közben lebetegedett, állandó felügyeletre szorul, és hát ugye a testvéremnek kell ellátni a feladatot. Foglalkozok velük, járunk haza, de nem én gondozom, és meg is mondtam, hogy nem fogom. A tüske mindig ott lesz bennem, és ahhoz mérten viselkedek velük. Szeretem őket annak ellenére, ahogy el kellett jönnöm otthonról, de nem tudok megbocsátani nekik.

És nem bántam meg hogy így döntöttem!

Kitartást, és mérlegeld át a dolgokat, hogy te mit szeretnél kezdeni az életeddel, és tégy a legjobb belátásod szerint!

2008. szept. 2. 14:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim ***** válasza:

Még annyit, hogy könnyen lehet hogy az ő korában te is hasonlót fogsz csinálni, csak azért, mert ezt a mintát láttad.


NAGYON memorizáld ezt az élményt és rendszeresen nézz majd magadra, hátha felfedezed a jeleit. Akkor majd észnél kell lenned. :)

2008. szept. 5. 11:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 A kérdező kommentje:
nem, én tuti nem leszek ilyen,. ez nekem egy életre elég volt
2008. szept. 5. 13:02

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Egyéb kérdések kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!