Most mi ez az idegbeteg viselkedés?

Éppenséggel papámról lenne szó. Elég érdekes figura.. Mindenen feltudja kapni a vizet, ha valami nem jó neki akkor szó szerint elküld a ...ba.

Amikor kicsi voltam, olyan 8-9 éves körül, megkért hogy segítsek neki, aztán elkezdett ordibálni hogy ezt ne így, azt ne úgy, nagyon buta vagy stb. Én pedig elkezdtem sírni, anya semmit nem csinált, még csak nem is beszélt vele erről.

Vagy pl nővérem is mesélte, hogy mielőtt elment volna élesben tanulni vezetni, előtte papám elvitte őt és elkezdte tanítani. Persze megint bekapcsolt az idegbeteg módba, nővérem mondta is, hogy elkezdett sírni, és amikor ezt látta, akkor még jobban folytatta. Szóval nővérem emiatt mondta, hogyha szeretnék megtanulni vezetni, akkor mindenképpen vele menjek, mert semmi szükség hogy én is átéljem. Ígyis agyon stresszelte magát, hogy először vezetett, hát még erre ez a viselkedés..

Vagy pont a minap történt és ezen nagyon kiakadtam, hogy mamám mondott valamit, nem teljesen értettem mit, csak valami nem tetszett neki, erre papám ilyet mondott (és most szó szerint idézem): "menj a büdös p***ba a kritizálódással" (egyébként nem ez az első hogy így beszél)

Most komolyan mit képzel magáról? Eszembe nem jutna így beszélni, nemhogy családon belül, de amúgysem senkivel. Egyébként nagyon sokszor van az, hogy mamám feje van leordítva, nem tudom miért tűri..

Vagy amikor véletlenül lekéstem a buszt.. Mondtam hogy ha a későbbivel megyek, nem halok bele, erre papám elvitt és végig ordítozott, hogy ő még egy gyerekét sem ütötte meg de engem képes lenne stb. Megjegyzem egy évben jó ha egyszer történik velem ilyen. És ekkor voltam 13 éves.

Vagy amikor voltunk velük nyaralni. Papám egyik rokona kórházba került, erre megint idegbetegeskedni kezdett, mamám meg útban volt és félre lökte. Ez mi?

Még sok ilyet tudnék mesélni de gondolom ez elég volt és csak egy a lényeg. Ez nem a 18. század, ha valami gond van akkor normálisan is meg lehet beszélni, nem pedig elküldeni mindenkit a....

17/L