Miért becsüelndőbb az a csaldátag, aki munkanélkülin van, mint aki dolgozik?

El kellett otthonról jönnöm, mert az ok nélküli bántalmazásra ráment az egészségem, szívbeteg lettem.

Kijöttem külföldre a barátommal. Ő 2 éve itt van, munkanélkülin. Fizetik neki a lakást, biztosítást, iskolát, mellé támogatást. Most befejezte az iskolát, nem hajlandó dolgozni, mert neki még 2 évig nem kell dolgozni, mert addig tart a munkanélkülije.

Én dolgozom, most félmunkaidőben suli mellett, de hamarosan lesz mellé még egy másik munkám, valamint privát megyek takarítani. A héten hétfőtől vasárnapig dolgozom.

A barátom állandóan a fejemhez vágja, hogy hálátlan disznó vagyok, igazi lúzer, hogy én nem ülhetek otthon munkanélkülin. (ő megteheti, mert nincs uniós állampolgársága)

Úgy lesi a fizetésem, jobban várja, mint én, aztán zaklat, hogy adjam le, ha mást nem, a túlórapénzt, holott nem szorul rá, annyit kap, amiért én dolgozom. Nekem meg fizetni kell az iskolát meg a biztosítást.

És folyton veszekszik velem, hogy nem csinálok semmit.

Nincs mosógép, kézzel mosok, és minden házimunka az enyém.

Egész nap otthon ül, és ha én 1-2 órát otthon vagyok, azt figyeli, mit csinálok, és beleköt.

Nem tudok különmenni, mert a suli mellett nem fér bele egy teljes állás, ezért keresek egy mellékállást korán reggelre vagy késő éjszakára még, hogy nagy nehezen különköltözhessek.