Hogy lehet elfogadni az elfogadhatatlant?

Gondolj arra, hogy édesanyád boldog volt, hogy Téged felnevelhetett, terelgethetett. Benned tovább fog élni. Mindig. Hidd el, akárhol van is most, veled van. Segít neked, és szeret. Ha majd neked is lesz gyermeked, Te is tovább fogsz élni benne, tehát tovább élnek a szüleid is.

Tudom, hogy közhely, de nagyon igaz, hogy az idő majd segít. Ne félj, nem fogod Őt elfelejteni, csak könnyebb lesz a fizikai hiányát elviselni. Hidd el, sikerülni fog. Csak ne add fel, légy boldog és próbálj meg továbblépni!

Van egy érdekes gondolat a Holló című filmben. Szerintem hihetetlenül igaz. Érdemes rajta elgondolkozni:

"Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit szerettünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, ha szeretetünk sosem múlik. A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart."

Tehát ne félj a haláltól,inkább törekedj arra, hogy úgy élj, minél több legyen az olyan ember, aki ennyire képes Téged szeretni, pont úgy, ahogy Te az édesanyádat.

20:35-ös vagyok.

Hát, én is könnyeztem amíg írtam :)

Nagyon remélem, hogy ha nem is sokat, de tudtam segíteni.

Én csak annyit mondanék, hogy valahol tényleg ez az élet rendje, de hiába mondják, hogy aki már felnőtt, az könnyebben elviseli, de ez nem így van. Ez ugyanúgy fáj 10, 20, 30, 40, 50 évesen is.

Nekem sem kellett még szerencsére ilyet látnom, mert a nagyszüleim a születésem előtt meghaltak (akkor a szüleim fiatalabbak voltak, mint most te :(). Kitartás, és apukád még sokáig veled lesz, gondolj arra, és ne a halálára!

Ennek őszintén örülök. :) A lényeg, hogy légy erős, ne kerülj padlóra. Ha úgy érzed, már nagyon rossz a kedved, beszélj valakivel! Ha mást nem, írj ide. :)

(utolsó válaszodra írtam)