Érdemes kapcsolatba kezdeni egy olyan emberrel akinek már vannak gyerekei? (többi lent)

Nem érdemes, illetve nagyon sok feszültséggel és lemondással jár. Nem tudom, hány éves vagy, de 28-30 éves korod előtt nem feltétlenül a legjobb választás.

De a te dolgod, a te életed.

Az én meglátásom, hogy ilyen esetben elég körültekintően kell eljárni.

Nincsenek halálra ítélve az ilyen kapcsolatok viszont akkurátusan körbe kell járnotok a témát. Én az első körben mindenképpen tisztáznám magamban a helyedbe, hogy akkor-e gyereket az életben. Ha meg van a válaszod akkor ezt vele is tisztázd le, nehogy koppanjál.

Azért írom ezt, mert nekem az a meggyőződésem, hogy ha valaki gyerekes illetővel van kapcsolatban és vállalja, hogy ezzel az illető gyerekei is részesei lesznek valamilyen szinten az életének az előbb utóbb szeretne közös gyereket is.

De van az úgy, hogy az ember két gyerek után már megcsömörlik, életének a gyereknevelős szakaszát a háta mögött akarja hagyni, már kezdenek felnőni, jó ez így neki, inkább már a párkapcsolati részre összpontosítana.

Aztán ott van az ex, a gyerekek másik szülője, nem tudom, mert nem írtad, hogy ki kinél lakik, de tulajdonképpen ebből a szempontból mindegy is, ők valószínűleg kapcsolatban lesznek egymással amíg világ a világ. ezt be kell nyelni.

Aztán a következő, a szabadidő, a szülő természetesen szereti a gyerekeit, tehát a szabadideje egy részét rájuk akarja fordítani, ez csökkenni fog, viszont 14 évesen azért nem teljesen önállóak tehát a minden héten kettesben hétvége, programok itt megsínylik a dolgot.

Nincs kapcsolatba rázódás, nincs átmenet, aktívan kell a kapcsolatban úgy részt venni, hogy tudatosuljon benned, teljes és totális szabadság nem lesz, tán csak akkor ha nem akar már senki gyereket és a lányok kirepülnek a fészekből, de még akkor is könnyen megeshet egy egy nap apuval, egy ebéd, vacsora, látogatás.

Szóval nagyjából ilyen sorrendben meggondolnám, megbeszélném.

Ne azt kérdezgesd, hogy másnak milyen tapasztalatai vannak!

Ez a te életed a szívedre hallgass és ne törődj másokkal és mások véleményével! Hiszen te nem mások életét fogod és akarod élni hanem a sajátodat.

Ha te jól kijössz a pároddal és a közvetlen környezete is szimpatikus akkor mire vársz ? mit szeretnél?

Másoktól vársz véleményt ? Azok a mások mással élnek vagy éltek nem a te pároddal. Ők nem tudnak semmit a te párodról és rólad sem. Nem tudják milyen személyiségek,stb,stb. vagytok, vagy. Ők a mások csak magukról tudnak írni reális vagy kevésbé reális történeteket ! De ők más emberek más személyiségek mint te meg a te párod !

Alapvetően igazad lenne kedves #5-ös de az életben vannak általános tapasztalatok is amiket más már megtapasztalt, átélt azok összessége segítséget jelenthet azoknak akik még nem merészkedtek ilyen helyzetekbe.

Ezen általános tapasztalatok azért fontosak mert rávilágíthatnak olyan problémákra, olyan kérdésekre olyan tényekre amik személyiségtől függetlenül élethelyzetből adódóan keletkeznek és amikre az illető nem tud felkészülni vagy nem is gondolt rá.

Az információk szelekciója a kérdező felelőssége, de ártani biztosan nem árt, ha olyan emberektől is hall véleményt akik már jártak hasonló cipőben.

5-os valaszat nem ismetlem, de kiegeszitem a hianyolt tapasztalattal: csaladomban nagynenem masodik hazassagba ket gyerekkel ment es a ferfinak is volt ketto, szult még egyet. Koszonik boldogok. Marmint a nagyneni boldog es a parja is. Gyerekek mar nagyon felnottek.

masik: harom gyerek megvolt, de az uj parjaval szeretne még (tizeneves gyerekei vannak).

Onmagaddal kell tisztaban lenned pl. Benned milyen erzest kelt hogy parodnak mar van ketto es jok e ezek az erzesek semlegesek vagy nyomasztoak, ha utobbi akkor meg adj idot magadnak.

paroddal azt beszeld meg szeretnetek e kozos gyereket es hanyat, persze minden valtozhat, de a lehetoseg megletet vagy eleve elveteset most tudjatok tisztazni.

a buta eloiteletes emberekre meg ne hallgass a kornyezetedben, "mindenki maskepp csinalja": te is ugy eld az eleted ahogy neked jo. Ha szereted a parod akkor porbaljatok meg, ha nem szereted akkor ne.

Én 21 éves voltam, mikor megismertem a párom. Volt egy 3 éves gyereke akkor, aki vele élt. Hamar összeköltöztünk (pár hónapot éltünk csak külön, így tudtuk megoldani a gyerekfelügyeletet a legjobban, míg ő dolgozott, nekem akkor nem volt munkám). Lassan 6. éve vagyunk együtt, született közös babánk is, és köszönjük, nagyon jó köztünk minden. Nekem ő az első gyerekem, nagyon sok dologra megtanított, ő tett anyává. A mai napig nagyon jó a kapcsolatunk, pedig én vagyok a szigorúbb itthon.

Ha gondolod, írj privátot, ha szeretnél beszélgetni :)