Nagymamám gyászolása, mit tegyek? Bőv. Lent

Elolvastam amit írtál. Sajnos nagyon megható volt..:( Főleg, hogy én is nagyon jó viszonyban vagyok a mamámmal.. Igaz, még él, de nagyon beteg...:( Szerintem mindenképp menj ki a sírjához, vigyél neki virágot is, menj ki gyakran, beszélj hozzá, így szépen lassan elengeded...

őszinte részvétem.:(

Részvétem.

Sok minden írnék, de későre jár, rövidre fogom:

Természetes, amit most átélsz, a gyásznak ezen szakasza nehéz, és sokáig tarthat. Tölts minél több időt a szeretteiddel. A nagyid pedig hidd el, már egy ennél sokkal szebb és boldogabb helyen van. Fizikailag ugyan nincs veled, de rengetegszer fogod érezni az életben, hogy bizony "fogja a kezedet". A halállal véget ér ugyan a földi élet, de ugyanakkor egy annál érdekesebb dolog kezdődik. Hogy pontosan mi, azt egyelőre senki nem tudja.

Akkor menj ki a sírjához, ha úgy érzed, ki szeretnél menni. El fog jönni ez az idő is.

Amikor majd odaérsz, és ott leszel a sírnál, az nehéz lesz, egy nyilalló, sajgó érzést fogsz érezni belül - ettől ne ijedj meg. Ülj le, és gondolkodj, merülj el az emlékeidben, sírj, ha szükséges. Ha hazamész, az első estéd nyugtalan lesz, utána egyre inkább megnyugszol majd.

És most tényleg fáradt vagyok; pihenj le Te is.

Jó éjt.

Őszinte részvétem!

Nagyon szomorú a történeted, veled érzek.

Én januárban veszítettem el az Édesapámat! Itt hagyott nekem 2unokát a saját gyerekeimet, egy 16éves fiút és a 18 éves leányt. Nagyon szerették ők is a Papit, a papinak és a két unoka volt a mindene. Rettegtünk attól, hogy mi lesz, ha elveszítjük, sajnos nagyon hamar bekövetkezett. Nem volt elég a magam gyászát cipelni, de itt voltak a gyermekeim is akiket erősítenem kellett. Mi a gyászt úgy igyekszünk feldolgozni, hogy sokat beszélünk róla, tudjuk, hogy velünk van beszélünk is hozzá. A temetőben is érezzük a jelenlétét. A lakásban is ott van a keze nyoma, egy cetli, egy boríték, egy feljegyzés, a gondosan elrendezett hivatalos papírjai, stb. Én is féltem először, mi lesz, ha be kell mennem a házba, gyerekeim két hétig be sem léptek. Azóta kicsit enyhültek a veszteség iránti érzések. A szobában sokat szoktunk időzni, én személy szerint kinyitom a ruhásszekrényt és beszippantom Édesapa illatát, azután jó érzés fog el, érzem, hogy hazatértem.

Nem csak 40napig lesz veled a mimikád, hanem míg élsz a szívedben helyet fog foglalni. Menj ki a temetőbe, ott csak a teste vagy a hamvai vannak. Lélekben mindig veletek marad! Engedd el magadból a rossz érzéseket. Ne gyötörd magadat. Tudom most még nehéz, de hidd el idővel könnyebb lesz.

Szia! Nekem februárban halt meg a nagyim,fiatalon :(

Én is rendszeresen álmodok vele ,nagyon hiányzik ,álmaimban nálam is mindig fiatal és megnyugtat,hogy jól van és ne szomorkodjak . Én ezek után kicsit mindig megnyugszom ,hiszek benne,hogy velem van és vigyáz rám :)

Te döntöd el,hogy mész e asírjához .. én a házába kb 2 hetente járok ,mert ott lakik a családom többi tagja is. Nekem segített,hogy láttam nem állt meg az élet . A sírhoz én sem megyek ki ,egyszerűen szétszakad a szívem ha a mamám nevét látom a sírkövön :'(((

Nekem 6 éve halt meg a nagyim, én is sokáig laktam nála, nagyon jóban voltunk, ráadásul én találtam meg, amikor már nem élt, és 5 perccel azelőtt még a konyhában sürgölődött. Most, ahogy visszaemlékszem, még ennyi év után is sírhatnékom támad. Rá 9 hónapra apukámat is elvesztettem, szintén hirtelen.Nagyon nehéz időszak volt. Tavaly volt az esküvőm, egyikük sem volt ott, és ha gyerekeim lesznek, azokat sem tarthatják majd a karjukban.

Én is álmodtam apukámmal, boldogan mosolygott, és azt mondta, hogy nem halt meg. Én is éreztem sokáig a jelenlétét. Nagymamám jelenlétét nem, mert akkor még nem hittem ezekben, és annyira erős volt a gyász, hogy a veszteségen kívűl semmi másra nem tudtam figyelni.

Egy helyre vannak temetve, nagyon sok idő eltelt, mire ki tudtam menni a sírhoz. Most, hogy eltelt pár év, már ki tudok menni a temetőbe, és amikor otthon vagyok, meg is teszem, ha van időm rá, az esküvőm után is kivittük a virágokat.

Megtanultam, hogy az együtt töltött idő ajándék, és nagyon hálás vagyok érte, hogy nekünk sok szép közös idő adatott, még ha így is olyan korán mentek el mindketten. Ha nagyon hiányoznak, még most is szoktam sírni, de már sokszor tudok mosolyogva is emlékezni 1-1 vicces közös élményre. Tudom, hogy ők nagyon nem örülnek ott fenn, ha szomorú vagyok, és hogy nem váltunk el igazán. A nagyid tudja, hogy nagyon szereted akkor is, ha nem tudsz még elmenni a házába, vagy a temetőbe. Tiszteld magad annyira, hogy a saját tempódban gyászolsz, ne erőltess semmit, majd elmész, ha itt lesz az ideje.

Sok erőt kívánok, sírj nyugodtan, azért vannak a könnyek, hogy kijöhessen belőlünk, ha nagyon fáj valami. Valahol olvastam, hogy van olyan hely a Földön, ahol a temetés ünnepnek számít, mert ekkor tér vissza a lélek arra a helyre, ahol nincsenek gondok, csak szeretet. Ezért nem fekete, hanem színes ruhákat vesznek fel, és így ünneplik a halottat.