Együtt maradnátok valakivel csak és kizárólag sajnálatból?

Az ismerettségi körömben van egy ilyen pár. Már vagy 10 éve együtt vannak, kb 1 éve házasodtak össze. Ez mind szép és jó, csak nem értem, miért. Már milliószor volt olyan pletyka, hogy válni fognak. Volt időszak, amikor a gyűrűt sem hordták.

A történet a következő: amikor megismerkedtek, minden szép és jó volt. De azután valahogy a lánynak eltűntek a barátai, depressziós, pánikbeteg lett, meghízott, nem járt társaságba, csak nagy ritkán, amikor a pasi magával hozta, de még akkor sem volt túlságosan barátkozós. Most is voltunk ősszel 4 napig kirándulni, az a 4 nap alatt összesen 3 mondatot beszéltem vele, abból is 2 egy cinikus megjegyzés volt részéről. És nem azért, mert velem nincs jóban, a legjobb barátai egyikének tart. Senkivel sem beszélt többet. A pasi már megszámlálhatatlanszor megcsalta, prostik, sima szeretői viszonyok, a lány is egyszer már majdnem elhagyta valaki másért. Rég nem játszik a történetben sem szerelem, sem tisztelet, hűség meg aztán pláne. És a pasi azért nem hagyja el, mert a lány még fiatal korában elszökött a szüleitől, nincs családja, alig fizető a munkája, senki barátja nincs, tényleg, szó szerint az a helyzet, hogy a férje az egyetlen ember az életében. Anyagilag nem állnak túl jól, kettejük fizetéséből is alig jönnek ki, hát ha még különválnának, főleg. A pasi tudna lépni, neki van családja, vannak barátai, segítenének neki nagyon szívesen, egyedül a lány az, aki továbbra is depressziós (amin az se segített, hogy nem tud teherbe esni, párszor elvetélt már, és amellett, hogy orvosilag is törpének számít, még extrém túlsúllyal is küzd, tehát, ha gonoszak akarunk lenni, nem meglepő, hogy ezzel problémák akadnak), ha végül elválnának, gyakorlatilag az utcára kerülne, teljesen egyedül, magányosan.

Ilyen helyzetben ti együtt maradnátok a másikkal? A jelenben is rosszul érzitek magatokat, a múlt sem volt olyan fényes, hogy azt mondhassátok, a szép emlékek miatt együtt vagytok (elmondások szerint még a szex sem működött, szinte soha), a szép, közös jövő meg elképzelhetetlen. De ezzel szemben meg a másik ember, akivel egyszer összekötöttétek az életeteket, teljesen rátok van utalva. Mindezt 30+ éves korban.

Együtt maradnátok, mennétek vagy mi lenne a megoldás szerintetek?