Aki szegény családból jött, mindig spórolós marad?

"Mikor fog ez a dili lecsillapodni, hogy a levegőre is sajnálom?"

Majd azután, hogy a barátod megcsalt és elhagyott egy nálad ápoltabb, igényesebb, kifinomultabb nő miatt... Szerinted mennyire élvezetes a mosónő kezeidet megérinteni? Hozzá a többi, mert gondolom nem pont csak a kezedet hagytad így szétcsesződni, élmény lehetsz a férfi számára amikor meg kell jelenni veled valahol.

Nálam mindig van egy kis tartalékpénz eltéve a pénztárcám egyik rekeszébe, és amikor jöttömben-keltemben meglátok egy holmit, amire azt mondom, hogy na ezért ez az ár megéri, akkor megveszem. Így össze tudom szedni apránként, amire szükségem van.

Ha van két kézkrémem, és meglátom, hogy egy másikfajta kézkrém megéri az árát, akkor megveszem, hiába akkor perpillanat nincs rá szükségem, de ha éppen akkor láttam meg olcsón, akkor megveszem. Cipővel is így teszek. Így hosszabb ideig nem kell olcsó holmik után szaladgálnom.

Tehát nem akkor indulok el valami holmit vásárolni, amikor máris az a legszükségesebb, hanem apránként. Így tényleg ritkán adódik, amikor boltról boltra járva nézem az árakat.

Például egy mosógépet, vagy hűtőt csak akkor veszek, amikor tényleg szükséges abban a pillanatban, ilyenkor én is bejárkálok 5-6 boltot is egy olcsóért. Persze van amikor a minőség felülírja az olcsóságot. Mert ugye tudjuk, hogy "olcsó húsnak híg a leve", és nem szeretek beleesni abba a csapdába, hogy ugyan olcsó volt a termék, de sz@r a minőség.

Ez egy nagyon èrdekes kèrdès, már rengeteget gondolkodtam ezen.

Èn is meg a fèrjem is átlagos családból jövünk (jártunk külföldre nyaralni, csak márkás ruhákat kaptunk a szüleinktöl, a legjobb iskolákba, egyetemekre jártunk), és valahogy én vagyok a "sporolósabb". Szerintem ez abból is ered, hogy ugyan hasonló körülmények között nöttünk fel az èn szüleim azért többet kerestek, de ahhoz viszonyítva relatíve keveset költöttek (szép, márkás ruhákat kaptam, de nem ezret belölük, mindig egyet-egyet ès nagyon megtanítottak, hogy vigyázzak rájuk, hogy sokáig jók legyenek, tanulmányaimra mindig költöttek, de sose flancoltak semmivel feleslegesen).

Mi most a fèrjemmel elèg jól èlünk, külföldön ugyan, de forintba számitva kettönknek közel 2 millió a havi bevètele. Ez ott is elèg jónak számít. Mire kifizettjük az albig, rezsit kajat meg még pár kisebb kiadást marad kb 1,5 millió forintunk megtakarítani. Mégis mindent 3x meggondolok, hogy valóban kell-e, mielött megvesszük. Mondjuk elég érdekes, hogy a mindennapi apró kiadásokon sokkal inkább spórolok, mint a nagyobb dolgokon. Pl nem eszek minden nap drága ebédmenüt, hanem viszem az ételt magammal, nem iszok drága kávét mindennap, stb. Viszont van több milliót èrö èkszerem, amit nap, mint nap hordok, hatalmas drága esküvönk volt, drága nászúttal ( a kettö kb 8 millió), designer cuccaim, drága több tízezres kozmetikai termékeim. Néha viszont hezitálok pár ezres tételeken, máskor meg gond nélkül több milliós kiadásba bocsátkozunk. Viszont azt veszem észre, hogy egyre kevésbé van büntudatom egy-egy 'luxuskiadás' után. Hozzáteszem, hogy a drága ruháimat, sminkcuccaimat mind-mind leárazásokon vásárlom, az alapáruk töredékéért. Így meg van bennem az érzés, hogy okos üzletet csináltam.

Lehet, sok ember most felhördül majd, hogy miröl beszélek, ez nem is spórolás, amit mi csinálunk, hanem luxus. Mindent ugye viszonyítani kell a környezethez. A körülöttünk èlö ismeröseink fele annyi fizetésekböl, mint a miénk jóval többet költenek fesztelenül. Ezért szoktak minket sokszor "sporolósnak" titulálni. Szerintem meg inkább racionálisak vagyunk, akik élvezik az életet, de gondolnak a jövöre is.

Sokat segítene neked, ha strukturálnád a pénzed: tegyél el minden hónapban tartalékot a kötelező kiadásokon felül.

A havi bevételed 10%-át pedig költsd magadra! Sose többet, de annyit kötelezően és boldogan. Így mindig biztonságban tudhatod magad, viszont érzed, hogy mire keresel. Egy kis kényeztetés mindenkinek jár.

Alapvetően az a kérdés, hogy mit értünk "szegény" alatt.

Pl én spórolós vagyok, de nem tartom magam nélkülözőnek.

Csak annyira vagyok "szegény", hogy nagyon-nagyon meg kell gondolnom minden extra kiadást, pláne luxusjellegű dolgokat, mint pl utazás, nem is igen szoktam, mert nem engedhetem meg magamnak. De itthon szép takaros rendet tartok, és mindig van ennivaló, van háziállatom is, ő sem éhezik.

A legtöbb "mélyszegény" viszont - akármennyire is csúnya és sztereotip leszek most - legtöbbször saját hibájából az, mert egyszerűen nem tudnak bánni a pénzzel, kevéssel sem. Tisztelet a kivételnek, de a legtöbb mélyszegénynek nevezett ember amint pénzhez jut (pl megjön szociális támogatás, gyes, akármi), azonnal felesleges luxuskiadásokba veri magát, mégpedig túlzó mértékben - ezek azok a sztereotípiák, amik sajnos valóban is megtörténnek, hogy ilyenkor megrohanja a boltot, és vesz egy vagon édességet, kávét, felesleges kütyüt, mindenkit meghív a kocsmában, hiszen ő most "gazdag" - aztán amikor pár nap alatt elveri azt a pénzt, utána három hétig krumpli krumplival van ebédre, meg a sírás, hogy éheznek.

A következő hó elején meg kezdődik elölről.

"

# 11/18 Időpont 2015. ápr. 23. 12:12 Privát üzenet

Hasznos számodra ez a válasz?

"Mikor fog ez a dili lecsillapodni, hogy a levegőre is sajnálom?"

Majd azután, hogy a barátod megcsalt és elhagyott egy nálad ápoltabb, igényesebb, kifinomultabb nő miatt... Szerinted mennyire élvezetes a mosónő kezeidet megérinteni? Hozzá a többi, mert gondolom nem pont csak a kezedet hagytad így szétcsesződni, élmény lehetsz a férfi számára amikor meg kell jelenni veled valahol."

Még szerencse hogy a férfiaknak nem számít, mennyi pénze van a nőnek. :D