Hova tűntek az anyák, apák a családok nagy részéből?

Ha ez egy általános kérdés, arra hosszú választ lehet adni, mivel többfajta társadalmi-ideológiai változás okozta már a családok és a családi szerepek torzulását.

Ha viszont valami konkrét fájó élmény van mögötte, azon lehet, hogy könnyebb segíteni.

Nem tűntek el.

Vannak olyan családok, ahol nem kényszer a férfinak sem a gyerek, hanem vágyik rá.

És persze vannak olyanok, ahol csak azért mert úgy érzi ez a kötelessége.

Ez régen is így volt, csak akkor talán nem illett ennyit beszélni, ilyen nyíltan, őszintén. Akkor nem voltak ilyen fórumok, ahol mindenki arc nélkül panaszkodhat.

Gyerekkel egyedül maradt, vagy gyereket egyedül vállaló nő pedig azért lehet több, mert egyre több nő független anyagilag, ezért nem egy férfitől függ minden döntése.

"minek vállalnak gyereket az olyan emberek"

A gyerek születés, a szerelem - minden tudatos tervezés ellenére- nem olyan, minthogy bemész a DM -be és "Mert érzed, ott fontos vagy"- válogatsz a polcokon, 'ez veszem, ez nem kell'. Letaglózza a szerelem, vagy van akinél a testi vágy csak és jön a baba is hamarosan. Évezredek óta. Hogy miért nem tudnak nyugalomban megállapodni 30 körül az emberek, és szépen együtt élni? Miért rohangálnak 50 évesen is ugyanúgy a vágyaik után, mint megkergült kamaszok? Elég bonyolult szociológiai, pszichológiai sőt: lételméleti kérdés.

minek vállalnak gyereket az olyan emberek, akik csak artikulálatlan üvöltözésre és a bútorok rugdalására, döntögetésére képesek, ha sír a pár hónapos kicsi.

Sajnálom ha ilyen tapasztalatod van....

Nem vagyok az a minta anya.. de mégis egyben van a családunk, még akkor is ha fáradságtól több napi éjszakázás esetén kiabálok a gyerekemmel. Nem mentegetem magam.. de egy biztos mi egyben vagyunk együtt a gyerekeinkkel. jelen vagyunk az életükben.. pedig voltak és vannak nagyon gáz időszakok...