Örökbefogadnátok egy kisgyermeket?

Lehet,hogy kegyetlennek gondoltok,de én biztos,hogy nem.

Én egy"idegen"gyereket nem tudnék úgy szeretni,mint a saját véremet.28/N

12:04-esnek!

Én pontosan ezt mondom, mert nem tundám, illetve nem is akarnám úgy szeretni, mintha a sajátom lenne, ezért nem is fogadok örökbe soha! de támogatni lehet! A másik dolog, hogy a kérdező segiteni szeretne! maga mondja ezt a leirásban! akkor a segitséget adományként is lehet nyújtani!

12:22-nek!

A kérdező szerintem segítségnyújtás alatt nem feltétlen az anyagiakra gondolt, persze arra is, hanem inkább arra, hogy ő meg tudná adni egy gyermeknek, mégha nem is a sajátja, azt a szeretetet, törődést, amit minden gyereknek meg kellene kapnia és ezzel segíteni neki, adni neki egy szerető, új családot. És ha neki ezt módjában áll megtenni, tegye is meg! Aki pedig a segítséget, mint ahogy te is, anyagi segítségnek érti inkább, az segítsen úgy, ha szeretne! Én pl anyagilag nem biztos, hogy tudnék támogatni bárkit is, de a gondoskodást, szeretetet feltétel nélkül biztosítanám.

Nem kotekedesbol, hanem kivancsisagbol kerdezem, mit ertesz az alatt, hogy tisztaveru csalad? Akit nem te szulsz, annak koszos a vere?

En szules elott allo kismama vagyok es most ugyerzem, hogy szivesen fogadnek orokbe. Sajnos eleg nehez terhessegem volt, ami miatt ezerszer meggondolnam, hogy ujra teherbe essek, viszont szeretnek meg legalabb 2 gyereket. Anyagilag tamogatni valakit szerintem kozel sem megoldas, a gyerek elsosorban szeretetet es torodest igenyel, az fogja jo iranyba terelni az eletet, nem pedig a penz. Sajnos Magyarorszag nagyon konzervativ, ha a csaladrol van szo, de szerintem az orokbefogadas egy szep es nemes dolog, amibol mindket fel profital: a gyerek es a szulok is.

Én nem támadlak téged, hiszen ez is egy nézőpont, és nem ártasz vele senkinek. Csak én teljesen máshogy gondolkodom, számomra az anyaság nem a közös génkészleten múlik, én a saját gyereket, és a fogadott gyereket is kész vagyok ugyan úgy a szívembe fogadni. Ha tudnám, bizonyítanám tettekkel is, csak sajnos nem tehetem. Van egy saját gyerekem, de egyedülállóként nem lehetek örökbefogadó szülő, illetve az anyagiakat tekintve sem tehetem meg (és nem én mondom, hogy nem tehetem, hanem a törvény), mert nincs saját autóm, nincs saját lakásom, de még munkahelyem sem, mert egyetemista vagyok. Ha én így gyereket fogadnék örökbe, szerintem ki is tolnék vele valamilyen szinten, kerüljön inkább olyanokhoz, akik nagyon szereteik ÉS ezek mellett anyagiakban is többet tudnak neki adni nálam.

De én a fogadott gyereket sem tudnám idegennek tekinteni, mivel az örökbefogadástól kezdve az a gyerek épp úgy a sajátom, mint a vér szerinti. Számomra nem jelent semmit, hogy nem én vagyok az, aki megszülte, az lenne a fontos, hogy én vagyok az, aki neveli. A származása nekem maximum akkor lenne fontos, ha valami örökletes betegsége van, ilyenkor jó tudni, hogy a szülei, nagyszülei szenvedtek-e X betegségben, mert ez az orvosok dolgát megkönnyíti, könnyebb kezelni, ha ezeket az adatokat tudják. De NEKEM más tekintetben egyáltalán nem számít, hogy honnan jött az a gyerek.